A repülőjegy és a hotel divízió munkatársai közül kb. 500-an érdeklődtek az otthoni munkavégzés iránt, és közülük 255-en tudtak részt venni a 9 hónapig tartó kísérletben (legalább 6 hónapja a cégnél voltak, rendelkeztek széles sávú internettel otthon, valamint külön szobával, ahol dolgozhattak). Akiknek páros szám a születésnapjuk, azok dolgozhattak otthonról, akiknek páratlan, azok maradtak az irodában és képezték a kontrollcsoportot. A két csoport teljesen egyforma műszakrendben, ugyanazon csoportvezetők felügyelete mellett, megegyező IT infrastruktúrával és bónuszrendszerrel dolgozott. Az egyetlen különbség a munkavégzés helyszíne volt.

Érdekes eredmények születtek. Az otthonról dolgozók teljesítménye 13%-kal emelkedett a kontrollcsoporthoz képest. Ebből 9.5% a műszakon belül munkával töltött idő növekedése, 3.5% pedig a ledolgozott percekre jutó hívásszám bővülése. A kontrollcsoportnak nem csökkent a teljesítménye, függetlenül attól, hogy nem kedvezett nekik a szerencse, és nem kerültek be az otthon dolgozók közé. A másik fontos eredmény, hogy az otthonról dolgozók között az elvándorlás drámai csökkenést mutatott: 50%-kal kevesebben hagyták el a céget. A dolgozói elégedettségi és hozzáállást vizsgáló kérdőívekben pedig jelentősen pozitívabb képet mutattak válaszaik. Végül, de nem utolsó sorban, a cég munkatársanként kb. 2000 dolláros megtakarítást ért el az otthoni munkavégzés lehetővé tételével.

A kísérlet végeztével mindenki lehetőséget kapott arra, hogy az otthoni munkavégzést válassza. Az otthoniak fele maradt otthon, a kontrollcsoportból pedig kétharmad maradt az irodában, egyharmad pedig az otthonira váltott. Azt találták, hogy akik jól teljesítettek otthon, azok maradtak, akik kevésbé, azok inkább visszamentek a cég telephelyére. Tehát valakinek bejött, valakinek nem.

Én is minimum három fontos dimenzió mentén látom értelmét megfontolni az otthoni munkavégzést. Az egyik az egyén: valakinek ez passzol a személyiségéhez és a motivációjához, valakinek egyáltalán nem. Nekem speciel passzol. Lassan négy éve, hogy nincs irodám: vagy ügyfélnél vagyok (tréninget tartok, coacholok, megbeszéléseken veszek részt), vagy pedig otthon dolgozom. Rendkívül hatékony, hogy teljesen a munkára tudok fókuszálni, ezáltal sokkal gyorsabban elkészülök akár a darálást, akár az elmélyülést igénylő feladatokkal. Az ezt megelőző évtizedhez képest naponta megspórolok kétszer egy óra dugóban ülést. Egy-egy másfél-kétórás munkamegbeszélésnek viszont jelentős időköltsége van: elmegy vele egy fél nap. És igenis szükség van rá, ha másokkal kooperálunk. Jó a telefon, jó a skype, de ha valami összetettebb dolgot kell megbeszélni, akkor azt személyesen a leghatékonyabb.

A másik dimenzió a munka jellege. Ha főleg egyéni tevékenységet és/vagy komoly elmélyülést igényel, akkor sokkal hatékonyabb otthon, folyamatos figyelemelterelés  és megbeszélések tömkelege nélkül dolgozni. Ha a munka viszont sok kooperációt, együtt dolgozást, ötletelést kíván, akkor az iroda sokkal alkalmasabb rá. És van még egy előnye: amikor letelik a nap, akkor ott lehet hagyni a munkát, már aki képes lekapcsolni.

A harmadik, hogy az a bizonyos otthon megfelelő-e erre, tényleg félre lehet-e vonulni. Ismerek olyanokat, akik egyszerűen képtelenek nappal otthon dolgozni, mert a család folyamatosan foglalkoztatja.

Vezetési szempontból szerintem nagyon tanulságos ez a kísérlet. Leginkább azért, mert az előzetes elképzelésekkel szemben a műszakvezetők vigyázó szeme nélkül is képesek az emberek termelni, és akinek ez fekszik, az még jobban is teljesít és elégedettebb a munkájával.