Nagy hiba a legjobbat felvenni

„Túl sok vállalat veszi fel a legjobb jelöltet a shortlist-ről.” – állapítja meg tegnapelőtti cikkében Paul Basile, a Matchpoint Careers Inc. vezérigazgatója a rehaul.com-on. „A legjobb jelölt – a legkvalifikáltabb, a keresett

„Túl sok vállalat veszi fel a legjobb jelöltet a shortlist-ről.” – állapítja meg tegnapelőtti cikkében Paul Basile, a Matchpoint Careers Inc. vezérigazgatója a rehaul.com-on. „A legjobb jelölt – a legkvalifikáltabb, a keresett képességekben a legmagasabb szintű képességekkel rendelkező, a legmegfelelőbb szakmai hátterű, kiemelkedő jelölt felvétele szinte mindig rossz döntés.”

Érdeklődéssel olvastam tovább, egyrészt a témafelvetés miatt, másrészt mert Paul történetesen korábbi karrierem során néhány évig közvetlen főnökünk volt a DBM Inc. európai elnökeként. Továbbá kiterjedt és sokszínű tapasztalattal bír: 3 kontinensen, 5 iparágban töltött be (felső) vezetői pozíciókat.

Számos alkalommal találják a legokosabb jelöltet a legalkalmasabbnak. Ez aztán ahhoz vezet, hogy túl sok felső vezetői idő megy el problematikus primadonnák kezelésével. „Akkor a hülyéket kellett volna felvenniük?” – teszi fel a kérdést a szerző. Természetesen nem. De a legbriliánsabb elme helyett érdemesebb egy megfelelő szellemi kapacitással bíró kollégát választani, és a végső döntést a munkakörhöz való illeszkedés alapján meghozni.

„Vegyél fel valakit a szükségesnél magasabb képességekkel vagy kompetenciaszinttel, és rövidesen szembe kell nézni egy unatkozó, frusztrált és elégedetlen kolléga problémájával.”

Paul szerint a háttérben az az ok húzódik meg, hogy túlzottan a jelölt „minőségére” fókuszálnak a felvételi folyamatokban. „Egyes emberek kiváló jelöltek. Egyesek kiváló munkatársak, kitűnő teljesítményre képesek. A korreláció a kettő között, sajnos nem túl nagy.”

Nem a jelölt abszolút értékben tekinthető „minősége” számít tehát, hanem a konkrét munkakörhöz szükséges kompetenciaszinthez való illeszkedés. Persze mindez elég nyilvánvalónak tűnik, de gondolom nem véletlenül figyelte meg a cikk írója több évtizedes vállalati gyakorlatából merítve a legjobb jelölt, és nem a legmegfelelőbb jelölt kiválasztását, mint felvételi tendenciát.

„Ne hagyjuk magunkat becsapni azzal a feltételezéssel, hogy a jó minőség egyenlő a jó teljesítménnyel!” – zárja le a gondolatsort Paul Basile. „A legjobb párosításra fókuszáljunk a munkakör és a jelölt között, és ne a legjobb pedigrével rendelkező embert válasszuk. Látni fogjuk a különbséget, ott, ahol számít: a teljesítményen.”

Kíváncsi lennék az Olvasók véleményére! Tényleg elhomályosítja látásunkat egy jó jelölt feltűnése a horizonton? Inkább felvesszük a legjobb embert a kínálatból, ahelyett, hogy a munkakörnek leginkább megfelelőt választanánk?