Nem tudunk kétfelé figyelni egyszerre. A nők se.

Rögtön előrebocsátom, hogy horgolás közben lehet pletykálni, és focimeccs nézés közben is lehet az asztalra felrakott lábbal fazékból kanalazni a paprikás csirkét nokedlival. Két, valós odafigyelést igénylő tevékenységet viszon

Rögtön előrebocsátom, hogy horgolás közben lehet pletykálni, és focimeccs nézés közben is lehet az asztalra felrakott lábbal fazékból kanalazni a paprikás csirkét nokedlival. Két, valós odafigyelést igénylő tevékenységet viszont egyszerre csak nagyon gyenge színvonalon vagyunk képesek végezni.

Drága édesanyámmal többször vitatkoztunk már ezen a kérdésen, legutóbb múlt hétvégén. Amikor beszélek hozzá valamiről, nem túlzottan motiváló, ha közben odaszól az unokáknak, vagy részt vesz egy másik beszélgetésben. De a leginkább bosszantónak az találom, amikor azt állítja, hogy ő, mint nő, tud egyszerre kétfelé figyelni. És mindezt olvasta is több helyen. Pedig nem tud. Persze vissza tudja ismételni az utolsó elhangzott mondatot, de többször is kísérleteztem vele, hogy később nem is emlékszik rá, hogy miről beszéltünk, és magától nem kapcsolódik vissza a társalgás fonalába, amit elhagyott. (Ettől még nagyon szeretem!) Ugyanezt produkálta egy barátom is a napokban telefonon, aki beszélgetésünk közben angolul írt levelet, ezáltal úgy kommunikált, mintha egy 45-ös bakelit lemezt 33-as fordulaton játszottunk volna le.

Úgy döntöttem tehát, hogy utánajárok, készültek-e kutatások a megosztott figyelem vagy a „multitasking” tárgykörében, és vajon találtak-e különbséget a nemek között. Sokatmondó volt számomra, hogy alig lehet erről a témáról érdemleges felmérést lelni. Először a The Chronicle of Higher Education hasábjain találtam értekezést a megosztott figyelemről. Itt arról olvastam, hogy tulajdonképp nem is arról van szó, hogy egyszerre figyelünk több dologra, hanem arról, hogy gyorsan váltogatjuk figyelmünk fókuszát.

Clifford Nass, a Stanford University professzora úgy találta, hogy a „kemény multitaskerek” extrém magabiztossággal bírnak képességeikkel kapcsolatban. Felmérésük alapján azonban sokkal rosszabbul szerepeltek kognitív és memória feladatokban, mint azok, akik egyszerre egy dologra szeretnek figyelni. Ness azt várta volna, hogy legalább egy valamiben jobbak lesznek, de mindenben gyengébben szerepeltek.

David Meyer, a Michigan University pszichológia professzora jópofa demonstrációval szolgált. Ha diákjait arra kérte, hogy számoljanak el egytől tízig, vagy sorolják fel az ABC első tíz betűjét, jellemzően két másodperc alatt végeztek a feladattal. Ha azonban váltogatni kellett a számolás és az ABC között (A1, B2, C3…), akkor a végrehajtás nem 4, hanem 15-20 másodpercig tartott, és sokan hibáztak is közben. A váltogatás a feladatok közt ugyanis jelentősen rontja a hatékonyságot és gyarapítja a tévesztések számát.

John Arden szerint (Improving Your Memory for Dummies, 2002) a többfelé figyelés csökkenti az emlékezés képességét. Dr. Glenn Wilson 2005-ben végzett egy kísérletet a Hewlett Packardnál, hogy megvizsgálja a termelékenységet a „multitasking” során. Megdöbbentő eredményt kapott: az átlagos dolgozó funkcionális IQ-ja, ami egy ideiglenes minőségi állapot, 10 ponttal csökkent a megosztott figyelem alkalmazása során. Ez több mint kétszerese a 4 pontos csökkenésnek, ami marihuána szívása következtében állt be.

No és akkor lerántjuk a leplet a nemek közötti különbségről. Honnan is a feltételezés, hogy a nők képesek erre? MRI vizsgálatokkal alátámasztott biológiai különbség, hogy a nőknek nagyobb a kérgesteste (corpus callosum = harántirányú idegrostokból álló vaskos, fehér lemez az agyban), ami a két félteke közötti kommunikációért, és az információk szintetizálásáért felel. Ebből feltételezik, hogy a nők jobbak lehetnek a figyelem megosztásában. Plusz Williams és Merck (1990, Duke University) patkánykísérleteiből.

A fent említett David Mayer (2003) kutatásai szerint nincs statisztikailag szignifikáns különbség a férfiak és a nők között a figyelemmegosztás terén. Dr. Marcel Just, a Carnegie Mellon University Center for Cognitive Brain Imaging igazgatója egyetért vele: a számos általa vizsgált területből összesen egynél volt statisztikailag értékelhető különbség a nők javára. Brandy Criss, a Missouri Western University-n próbálta meg igazolni különbségtételi tézisét 2006-ban, de azt találta, hogy a teljesítményben nem tértek el a két nem képviselői „multitasking” során, míg pontosságban minimális, de statisztikailag nem szignifikáns előnye volt a nőknek.

Huh.

Szóval tessék odafigyelni rendesen! „Legyél most itt! Legyél máshol később! Olyan bonyolultan hangzik?” (David Bader)