Elsőként önvizsgálatot javasol a szerző: tisztában vagyunk azzal, hogy milyen vezetési gyakorlatokat és stílust alkalmazunk? Tényleg olyan hatékony, ahogy gondoljuk? Legyünk önkritikusak és kezdjük el korrigálni azokat a területeket, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a kollégáinkra.

Második javaslat, hogy ismerd meg a csapatodat. Amikor motivációval kapcsolatos tréningeket tartok, mindig úgy tapasztalatom, hogy a résztvevők egyik legfontosabb tanulsága az a nap végére, hogy több időt kell invesztálni az egyes csapattagok megismerésébe. A "one size fits all" megközelítés nem hatékony.

Tisztán határozd meg a szerepeket és felelősségi köröket a csapaton belül, szól a harmadik tanács. Mindezt úgy, hogy a második pontban feltárt információk segítségével mindenki a helyére kerüljön, és elsősorban az erősségeinek és a motivációjának megfelelő dolgokkal foglalkozzon.

Proaktív módon, folyamatosan adj visszajelzést, folytatja a szerző. Nem elég, ha csak a problémák felmerülése esetén tesszük, és az sem, ha csak az éves értékeléskor. Legjobb, ha a normál beszélgetések részévé válik. A visszajelzés mindenképp kétirányú legyen, ne egyoldalú értékelés valósuljon meg.

A jó munka elismerését hajlamosak vagyunk elfelejteni, pedig az is alapvető eleme a sikeres csapat építésének. A megerősítés, az őszinte elismerés szárnyakat tud adni az embereknek. Hozzájárul a bizalomépítéshez és a lojalitás kialakulásához.

Legutolsó javaslata, hogy minden esetben ünnepeljük meg a sikereket. Könnyű továbblépni az eredményeken, hogy "ez is megvolt". Az ünneplés mellett abból is sokat lehet tanulni és erősödni, ha kielemezzük, minek volt köszönhető a siker.

Tapasztalatom szerint sok vezető hajlamos szinte száz százalékban a tevékenység menedzselésére, a feladatok végzésére és a problémák elhárítására koncentrálni, miközben az emberek vezetését elhanyagolja. Egyszerűen nem szán időt a kollégákra. Se a megismerésre, se a keretek tisztázására, se a visszajelzésre, se az elismerésre. Amikor helyzet van, akkor pedig relatíve esélytelenül kapkodnak, hogy az embereiket visszatereljék a jó útra, feloldjanak elmérgesedett territoriális konfliktusokat, újra motiválttá tegyenek kedvüket vesztett kollégákat. Nem lenne szerencsésebb inkább folyamatosan figyelmet fordítani a felsorolt területekre? Tudom, nincs rá idő... Akkor át kell gondolni, hogy miként teremtjük meg rá az időt. Már ha van igényünk arra, hogy sikeres csapatot építsünk, fenntartható módon.