Tartsunk borzalmas értekezletet!
Az emberek két dologra szoktak általában panaszkodni: nincs információáramlás, kevés az értekezlet, vagy túl sok értelmetlen megbeszélést kell végigülni. Okulásul, összegyűjtöttem, miként lehet elvenni munkatársaink életkedvét
Az emberek két dologra szoktak általában panaszkodni: nincs információáramlás, kevés az értekezlet, vagy túl sok értelmetlen megbeszélést kell végigülni. Okulásul, összegyűjtöttem, miként lehet elvenni munkatársaink életkedvét értekezletek (gy.k.: mítingek) megfelelő alkalmazásával. Íme néhány alapszabály (a Piszkos 12):
1. Tartsunk gyakran, sok embernek, minél hosszabb értekezleteket!
2. Az értekezleteket a meghirdetett időpont után kb. fél órával érdemes kezdeni, hogy mindenki befusson. Aznapra túl sok mindent már ne tervezzünk, mert ki tudja, meddig fog elhúzódni.
3. Nincs szükség se célra, se napirendre a megbeszélésekhez, úgyis kialakul valami beszélgetés. A nem létező napirendet így nem is kell előre kiosztani, és azon sem kell küzdeni, hogy a napirend szerint folyjon az értekezlet. Nem szükséges felkészülnie a résztvevőknek, majd az értekezletet követően utánanéznek, ha valamire nem tudnak válaszolni. Igaz, a következő találkozóra már mindenki elfelejti a kérdést és a választ egyaránt. Így a szervezeten belüli interperszonális feszültségek elkerülhetők. Ugyanebből az okból ne kérdezzünk rá semmiképp arra, hogy ha esetleg valaki korábban ígérte valamilyen feladat elvégzését valamilyen határidőre, az vajon megtörtént-e. A munkahelyi distressz ugyanis rettentő káros.
4. A megbeszélést minden alkalommal indítsuk a szokásos „kezdő körrel”, ahol mindenki beszámolhat arról, amivel a többiek egyébként is tisztában vannak, megoszthat olyan részleteket tevékenységével kapcsolatban, amire senkinek nincs szüksége, és akkor is felszólalhat, ha semmiféle aktuális mondanivalója nincs.
5. Teremtsük meg annak a kultúráját, hogy a munkatársak a soron következő értekezleten vessék fel azokat a problémáikat, melyeket egyébként a mindennapokban kollégáikkal már rég megbeszélhettek, lerendezhettek volna. Ezzel meglepetést is okozhatnak másoknak, mindenki előtt kellemetlen helyzetbe hozhatják, és a megszólítottak gyakorolhatják a felkészülés nélküli válaszadást, vagy a támadások kivédésének különféle technikáit.
6. Érdemes a résztvevőket arra ösztönözni, hogy a kályhától indulva, nagy alapossággal és terjedelemben fejtse ki mondanivalóját, hogy mindenki megértse a kontextust.
7. Legjobb, ha arra használjuk a megbeszéléseket, hogy mindenki kiengedje a gőzt, elmondhassa problémáit, panaszait. Csak arra ügyeljünk, hogy semmiképp ne keressünk ott a helyszínen a problémákra megoldást, mert abból még feladat keletkezne. Gyorsan lépjünk tovább, ahogy a kolléga levegőt vesz, ezzel elkerülhetjük a felelősök kijelölését és a határidők meghatározását, amit úgyse fog senki betartani.
8. Ebből kifolyólag teljesen fölösleges visszatérni következő alkalommal arra, hogy történt-e valami előrelépés a kérdéses ügyekben. Emlékeztetőre sincs szükség, hiszen úgyis a szokásos kezdő körben minden alkalommal visszatérnek az említett problémák.
9. Mivel az igazán hatékony értekezleten mindenki jól érzi magát és vállalja véleményét, nyugodtan szabadjára ereszthetjük érzéseinket, indulatainkat. A személyeskedés különösen hasznos, hiszen mindenki megtudhatja, hányadán áll velünk.
10. Minden eszközzel akadályozzuk meg, hogy az értekezleteken döntések szülessenek. Ha mégis születnének, azt csakis mi magunk hozzuk meg. De erről a résztvevőket ne tájékoztassuk!
11. Feltétlenül ülje végig mindenki az egészet, függetlenül attól, hogy minden téma érinti-e az illetőt!
12. Semmiképp ne mondjuk le a rendszeres értekezleteket, akkor se, ha nincs fontos, aktuális megbeszélnivaló!
