A jövő képességei, avagy tévutakon járunk

Egyetemista lányomon keresztül bekukucskálhatok a huszonévesek útkeresésébe, és látom, hogy aki közülük nem érzékeli maga előtt az irányt akár csak homályosan is, annak izzasztó a „mi legyek, ha nagy leszek” kérdés megválaszolása.

Azonban a harmadik vagy a negyedik „X” után sem egyszerűbb a helyzet. Ugyanis abban már régen nem reménykedhetünk, hogy az iskolában kitanult szakmánkból fogjuk előteremteni a kenyérre valót egy életen át. Ez persze azzal jár, hogy a munkában töltött fél évszázadunkba bele kell férnie legalább két-három karriernek. Ami azt is jelenti, hogy mire az egyik szakterületen profikká válunk, addigra készen kell állnunk arra, hogy belevágjunk valami teljesen másba.  

Talán ez lehet az egyik oka annak, hogy több tíz millió 35 év feletti a Netflix sorozatok habzsolása helyett a coursera.org vagy a udemy.com padjait koptatja.

Ha már önkéntes tanulás, akkor a lányom éppen a minap újságolta, hogy ő és a barátnője szabadidejükben egymástól függetlenül a Python-t kezdték el ízlelgetni annak ellenére, hogy egyikük sem az a kiköpött informatikus. Véletlen egybeesés? Valószínűleg. De nem feltétlenül meglepő, ha tudjuk, hogy a fenti két virtuális suliban is messze a programozás a legnépszerűbb tantárgy. Akik pedig nem a programkódokkal barátkoznak, azok a hálózatokat és a kiberbiztonságot, az erőforrások menedzsmentjét vagy a felhasználói élmény tervezését bújják.

És hogy mely kurzusok hozzák legkevésbé lázba a „nebulókat”? Kreatív gondolkodás, élethosszig tartó kíváncsiság, rugalmasság, agilitás, öntudatosság, közösségek befolyásolása. Bár ezeknél csábítóbbak, de egyelőre még nem tornázták fel magukat a legszexisebbek közé az olyan területek, mint a mesterséges intelligencia vagy az analitikus gondolkodás.

Ízlések és pofonok, mondhatjuk. De most inkább pofonok. Mert, ha vetünk egy pillantást arra, hogy milyen készségek birtokában lehetünk a holnap munkaerőpiacának a nyertesei, akkor a sort magasan az analitikus gondolkodás és a kreatív gondolkodás vezetik, nyomukban a rugalmassággal, az agilitással, az öntudatossággal és az élethosszig tartó kíváncsisággal. Mindazzal, amire ma ügyet sem vetünk. És persze rohamléptekkel zárkózik fel a mezőnyhöz az adatelemzés, karöltve a mesterséges intelligenciával. Mindezeket látva nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy bár tiszteletre méltó az áldozatunk a tanulás oltárán, lehetséges lenne, hogy tévutakon járunk?

Azonban van egy jó hírünk is, aminek valójában csak félig örülhetünk. Ez pedig az, hogy az olvasás, az írás és a matematika lassan lekerülnek a nyerő képességek listájáról. Ennek feltehetően az az oka, hogy ezekben a ténykedésekben a gépeknek már nincsen szükségük ránk. S hogy ez miért csak félig ad okot az ünneplésre? Nos azért, mert aki nem érti azt, amit olvas, és aki nem képes világosan közölni a mondanivalóját, no meg aki nem tud a számokból logikus következtetéseket levonni, annak nehezen fog menni az analitikus gondolkodás.

A cikk forrása: Future of Jobs Report 2023

drai