A tehetség nem kér a menedzselésből
Évek óta tengernyi vezető egyensúlyozik ide-oda billegve a tehetségmenedzsment divathullámán. Ám a hosszan tartó gyakorlatozás ellenére is tisztán látható, hogy igen keveseknek sikerül fennmaradniuk a tehetségek megtartásának im
Évek óta tengernyi vezető egyensúlyozik ide-oda billegve a tehetségmenedzsment divathullámán. Ám a hosszan tartó gyakorlatozás ellenére is tisztán látható, hogy igen keveseknek sikerül fennmaradniuk a tehetségek megtartásának imbolygó szörfdeszkáján. De vajon mi lehet az oka ennek az eredménytelenségnek és bizonytalanságnak?
Számomra a történet azzal kezdődik, hogy ahhoz, hogy valaki felnőttként tehetségessé váljon, olyan erős belső motivációra van szüksége, amely kimeríthetetlenül hajtja őt a kemény felkészülésben és tanulásban. Hiszen a lusták kényelme az egyén vele született talentumát megkérdőjelezhetetlenül elerodálja.
A sztori azzal folytatódik, hogy akinek erős a belső elhivatottsága, annak határozott a célkitűzése is, mivelhogy anélkül nem talált volna rá a tehetsége útjára. Akinek viszont határozott a célkitűzése, az nem kér abból, hogy a tehetségét és a karrierjét mások irányítsák. A tehetség önmagát menedzseli. A tehetség önnön sorsának a kovácsa.
A tehetség nem akar kontrollt és nem akar szabályozást. A tehetség szabadságot keres, inspirációt és kibontakozást. És nem nyugszik addig, amíg meg nem találja.
A tehetséget meg kell fizetni, ám nem lehet megvesztegetni. Irdatlan pénz sem tartja ott, ahol hiányzik a vezetői inspiráció és az alkotó kreativitás szabadsága.
A tehetség a tehetséget keresi. A tehetséges szakember a tehetséges vezető társa.
A tehetséget nem vezérelni kell, hanem megkérdezni tőle, hogy merre visz az útja. A tehetséges vezető hálás, ha a cég céljai és a tehetséges szakember karrierje egy irányba haladnak. Ám a tehetséges vezető arra is képes, hogy elengedje a tehetséget, amikor ezek az irányok szétválnak.
Végül pedig, a tehetségmenedzsmentnek csupán az egyik oldala a tehetségek megtartása. A másik, semmivel sem kevésbé kritikus eleme, a tehetségtelenek útjukra bocsájtása.
Hogy ki vagyok, azt magam sem tudom. De valószínűleg kell, hogy legyen bennem egy adag exhibicionizmus, ha a csupasz gondolataimat, mint egy cukrosnéni, mutogatom.
