Akik behódolnak a sekélyesség kultuszának

Enyhén szólva nem szeretek szakdolgozatokat bírálni. S hogy mi ennek az oka? Külsősként nekem is jut szemeszterenként 4-7 BSc hallgató, akik bár minőségirányításra, villamosságtanra vagy üzleti informatikára specializálódnak, v

Enyhén szólva nem szeretek szakdolgozatokat bírálni. S hogy mi ennek az oka?

Külsősként nekem is jut szemeszterenként 4-7 BSc hallgató, akik bár minőségirányításra, villamosságtanra vagy üzleti informatikára specializálódnak, valahogyan mégis motivációból, számítógépes játékokból, elektromos cigarettából vagy szenvedélybetegségekből írják a szakdolgozatukat.

Számomra ez már önmagában is elgondolkodtató, de a rendszer nem jajong, nem tiltja a szakmából a világ másik végébe való kirándulást. Már csak azon elmélkedem, mikor jön el az idő, amikor a kardiológus szívsebészet helyett Facebook-ból védi majd a doktoriját.

De ez a kisebb gond, mert felmerülnek ennél komolyabb morális dilemmák. Például, amikor a hallgató szakdolgozatának a fele „bulvár” internetes oldalak szószerinti kimásolása, és a dolgozat másik 50 %-a sem tartalmaz önálló, értékelhető munkát. Mit tegyen ilyenkor a külső bíráló?

Mert mire hozzá kerül a hallgató szakdolgozata, addigra már nem egy belső szűrőn átjutott a „nemes” iromány. Adjon elégtelent? Dobja vissza? De ő csak egy külsős! Hogy jön ő ehhez? Hiszen mindenki napnál világosabban látja, hogy a kis mitugrász a szakdolgozat bírálatával egyenesen a rendszert, és még inkább a rendszert működtetőket kritizálja.

Legyen a külső bíráló empatikus? Mert biztosan stressz alatt állt a szakdolgozat készítője? Netán magánéleti, vagy munkahelyi kátyúban leledzett éppen? De hiszen éppen azért külsős, hogy ne legyen empatikus! Hogy a dolgozatot objektív szempontok alapján bírálja.

S hogy jót tesz-e a bíráló a szakdolgozónak, ha ítélete enyhe és elnéző? A hallgató bizonnyal hevesen bólogat. De ezzel a bíráló is rábólint a csalásra, a renyheségre, az igénytelenségre és a hazugságra.

S hogy rosszat tesz-e a bíráló a szakdolgozónak, ha ítélete kemény és kritikus? Talán okoz néhány kellemetlen percet, de naiv, ha reméli a változást.

Van-e hát megnyugvást hozó megoldás a bírálónak? Ha igazan ítél, ő is ítéltetik. Ha hamisan ítél, akkor ő is egy lesz azok közül, akik teljes mellbedobással támogatják az oktatás prostitúcióját.

Azok a hallgatók pedig, akik szégyentelenül lusták, hazudnak és csalnak, maguk is teljes mellbedobással támogatják a társadalom prostitúcióját.

S hogy mégis mi ennek a morális dilemmának a végkifejlete? Számomra kemény küzdelem a tudás becsületéért egy olyan közösségben, ahova az emberek tanulni és tanítani érkeznek, s végül a tanár a diákból, a diák pedig a tanárból kiábrándulva, kéz a kézben behódolnak a sekélyesség kultuszának.

drai