Bizalom, avagy egy állásinterjú margójára

Milyen munkahelyen szeretne dolgozni? – firtatja az állásinterjún lehetséges jövőbeli felettesem. Hirtelen nyakon vág a kérdés, pedig olyan gyakran elhangzik, hogy nem kellene meglepődnöm. Zavarodottságomban gyorsan előkapom a m

Milyen munkahelyen szeretne dolgozni? – firtatja az állásinterjún lehetséges jövőbeli felettesem.

Hirtelen nyakon vág a kérdés, pedig olyan gyakran elhangzik, hogy nem kellene meglepődnöm. Zavarodottságomban gyorsan előkapom a mentő választ.

Ezen még nem is gondolkodtam - felelem.

Persze ez nem igaz. Hiszen több, mint húsz év munkatapasztalattal a hátam mögött muszáj volt felbukkannia a dilemmának. Most mégsem jut eszembe, hogy amikor magamat faggatom, akkor mit szoktam erre válaszolni. Mert perverz módon néha ilyeneken jár az eszem. Szerencsére jövendőbelei felettesem a segítségemre siet.

Már itt van a nyelvem hegyén - mondja. Próbálom kitalálni, hogy vajon melyik szót várhatja tőlem.

Hát a bizalom - feleli mintegy magától értetődően.

Hazafelé menet elelmélkedem ezen a bizalom dolgon. Merthogy nem is olyan egyértelmű.

Ugyanis sok évvel ezelőtt volt nekem egy ismerősöm. Ugyanannál a cégnél dolgoztunk, de nem ugyanabban a szervezetben. Ő informatikai vezető volt. Én akkor kezdtem a geofizikus szakmát. Munkánk során többször találkoztunk egymással. Mondhatom, hogy össze is barátkoztunk. Ha volt egy kis szabadidőnk, akkor gyakran beszélgettünk vezetésről, róla, rólam, az informatikáról. Bizalommal lettünk egymás iránt.

Aztán az élet úgy hozta, hogy a saját területemen magam is sokat foglalkoztam informatikával. Talán éppen ezért egy napon, amikor újabb szervezeti átalakulásokra került sor, át akartak tenni az ő csapatába. Ám bármilyen jó barátok is voltunk, én ennek egyáltalán nem örültem. Sőt, kifejezetten tiltakoztam ellene. És ezt két ok miatt tettem.

Az egyik ok, hogy ugyan érdekelt az IT, de annyira sohasem, hogy heti negyven órában ezt műveljem. A másik ok, ami tán lényegesebb volt az előzőnél, hogy sosem tudtam volna elfogadni ezt az embert főnökömnek. Merthogy magamat nálánál mindig is határozottabbnak és döntésképesebbnek feltételeztem. És bár a baráti bizalom csodálatosan működött kettőnk között, mégis teljesen más megbízni valakiben, mint vezetőmben, vagy megbízni benne, mint egy barátban. És ezt nagyon sokszor összekeverjük.

Azóta természetesen eszembe jutott a feltett kérdésre a válasz.

Olyan szervezetben szeretnék dolgozni, ahol az emberek folyamatosan jobbak akarnak lenni saját maguknál. Ahol készek kihozni magukból a legtöbbet. Ezen akarok velük együtt munkálkodni, és remélem, hogy általuk magam is egyre több és jobb lehetek.

Ehhez szükséges a bizalom. Ha elakadok egy szakmai kérdésben, akkor bizalom abban, hogy akik tudják, azok segítenek. Ha pedig változást akarunk, akkor bizalom abban, hogy a vezetőnk kiáll mellettünk, és körmeszakadtáig képviseli közös érdekünket.

drai