Fizessünk-e kisebb pénzösszeget a jól teljesített feladatért?

Fitzessünk-e kisebb pénzösszeget a jól teljesített feladatért? Ez a kérdés szinte kiprovokálta, hogy elgondolkodjam róla, mivel az elmúlt néhány évben többször is összetalálkoztunk egymással. Dolgoztam olyan céggel, ahol a j

Fitzessünk-e kisebb pénzösszeget a jól teljesített feladatért?

Ez a kérdés szinte kiprovokálta, hogy elgondolkodjam róla, mivel az elmúlt néhány évben többször is összetalálkoztunk egymással.

Dolgoztam olyan céggel, ahol a jól elvégzett feladatért hónapról-hónapra egy-egy alkalmazott valamilyen kisebb összegű pénzbeli juttatásban részesült. Ezt a bónuszt a vezetők zárt ajtók mögött, az irodájukban adták át a megjutalmazottnak úgy, hogy a többi munkatársa még csak ne is tudjon róla. Már, ha valamely bennfentes el nem pletykálta azt a kívülállóknak.

Dolgoztam olyan vállalkozással is, ahol a vezető egy-egy munkatársnak kisebb prémiumot ajánlott fel cserébe azért, hogy valami plusz feladatot elvégezzen. Ám ennél a kompániánál valamiért egyáltalán nem vonzotta a munkatársakat a plusz pénz lehetősége.

Beszéltem olyan emberekkel is, akiknek a munkahelyén működött a hónap dolgozója „kitüntetés”, és ők maguk is részesedtek benne. Ez az elismerés is pénzzel járt. Ám a kitüntetettek sosem az anyagiakkal, hanem mindig a teljesítményükkel büszkélkedtek.

Őszintén szólva, jómagam nem vagyok az effajta pénzjuttatások híve. De ha egy vezető emellett tör pálcát, érdemes végiggondolnia, hogy minden jutalom kétélű fegyver. Mert ösztönözheti – ha csak átmenetileg is – azt, aki kapja, és dühössé teheti azt, aki nem, sőt reménytelenné azt, aki úgy véli, hogy esélye sincs erre az elismerésre.

A kiskeresetű és a megélhetési gondokkal küzdő emberek számára minden fillér számít. De az ő megélhetési gondjaikat sem oldja meg egy kisösszegű juttatás. A jövedelmi korlátokat a jövedelemben kell feloldani. A jól végzett munka ne „alamizsnát”, hanem méltóságot jelentsen!

Mindemellett, ha a vezető úgy dönt, hogy egy kisebb összeggel jutalmazza meg a kollégája jó teljesítményét, a zárt ajtók mögötti átadással éppen a lényegtől foszthatja meg magát és azt, akit ünnepel. Hiszen a vezető a nyílt elismeréssel példává teszi az eredményt, és példává teszi azt, aki elérte. Zárt ajtók mögött senki sem rikolthatja világgá a teljesítményét, és nem érezhet – ha csak egy a pillanatra is – végtelen önbecsülést és igazi büszkeséget.

Végül pedig azt is mindig érdemes számításba venni, hogy vezetőként mit akarok elérni a kisebb összegű elismeréssel. Mert az ösztönzési módozatok tárháza kimeríthetetlen, és a választás igen nehéz. De ha tisztán látom, hogy mi a célom és mik a lehetőségeim, akkor nagyobb valószínűséggel fogok életképes választ adni arra a kérdésre, hogy vajon fizessek-e kisebb pénzösszeget egy jól elvégzett feladatért.