Hol vagytok, vezetőink?

Az egyik tréningemre ügyfélszolgálati munkatársak is betévedtek a vállalattól. Már nem emlékszem pontosan, hogy éppen miről folyt a beszélgetés, amikor megkérdeztem őket: „Szükségetek van-e valójában a főnökötökre?”. Ők p

Az egyik tréningemre ügyfélszolgálati munkatársak is betévedtek a vállalattól. Már nem emlékszem pontosan, hogy éppen miről folyt a beszélgetés, amikor megkérdeztem őket: „Szükségetek van-e valójában a főnökötökre?”. Ők pedig azt válaszolták, mindhárman, egyöntetűen és határozottan, hogy: „Nem”.

Közel 1 évvel ezelőtt dolgoztam egy kisvállalkozás vezetőjével, akitől még a munkánk legelején azt tudakoltam, hogy ki osztja be és miként, hogy aznap melyik szaki melyik csapatban dolgozik. Ugyanis két brigád volt, és ezek összetétele gyakran változott. Kérdésemre a cégvezető nem tudott pontos választ adni, mivelhogy a munkások – akiknek a legtöbbje fizikai betanított volt – ezt a beosztást minden reggel maguk rendezték el.

Csak halkan jegyzem meg, hogy amíg voltak főnökeim, nekem sem mondta meg soha egyik sem, hogy mit csináljak. Hónapokig nem is foglalkoztak velem. Valahogy magamtól is mindig megtaláltam azt, ami tennem kellett, ami hasznos volt, és ami igazán érdekelt.

Sokáig azt hittem, hogy ez a főnök nélküli üzemmód inkább csak a magasan képzett, szellemi foglalkozásúak körében dívik. De aztán - ahogy a példa is mutatja – saját szememmel láttam, hogy egyáltalán nem szükséges hozzá, hogy a dolgozó egyetemi diplomával rendelkezzen. Sőt, még érettségi nélkül is működőképes.

Mert mit is csinál ma a főnökök legtöbbje valójában? Jómagam barátságban vagyok azzal a megközelítéssel, miszerint a főnök egy „skizofrén” alkat, aki egyrészről menedzser, másrészről vezető, leader. Menedzser akkor, amikor tervez, szervez és ellenőriz, vezető pedig akkor, amikor támogat, amikor inspirál, amikor megteremti a lehetőséget, hogy mi, a beosztottjai örömünket leljük a tevékenységünkben.

Minden főnök egyszerre kellene, hogy vezessen és menedzseljen. De a legtöbbjüknek csak a menedzselésben van tapasztalata, csak a menedzselésről van elképzelése. Azaz megszervezik a munkát, kiadják a feladatot, és ellenőriznek. De valójában a feladat már évek óta ugyanaz, vagy majdnem ugyanaz, a dolgozók pedig már álmukból felkeltve is fújják a rutint. Így a főnök legfőbb funkciója, hogy ellenőrizzen, azaz, hogy „otthon legyen a macska, és ne cincogjanak az egerek”. Hát ezért mondták az ügyfélszolgálatos munkatársak, akik ráadásul valójában ritkán találkoznak a főnökükkel, hogy nélküle is mennek a dolgok úgy, ahogyan kell.

S hogy szükségünk van-e ennek ellenére vezetőkre? Egyértelműen IGEN. Igen, ha azokra az emberekre gondolunk, akik ténylegesen inspirálnak, támogatnak, és teret teremtenek és engednek a tehetségnek és a szenvedélynek. Rájuk őrült nagy szükségünk lenne! De csak Lee Iacocca szavai csengenek a fülemben: „Where have all the leaders gone?” Avagy hanyag magyar fordításban: Hol vagytok, vezetőink?