Itt a vége?

M. Béla közel 20 éve dolgozott a pénzintézetnél. Egy szép nyári napon a főnöke, K. Péter szinte minden érzelem nélkül közölte vele, hogy köszöni az eddigi közreműködését, de másnap már nem kell bejönnie az irodába. Leépít

M. Béla közel 20 éve dolgozott a pénzintézetnél. Egy szép nyári napon a főnöke, K. Péter szinte minden érzelem nélkül közölte vele, hogy köszöni az eddigi közreműködését, de másnap már nem kell bejönnie az irodába. Leépítették.

K. Pétert sok munkatársa érzéketlen fatuskónak nevezte, de ő sem volt könnyű helyzetben. A szervezeti átalakítás miatt valakinek mennie kellett. Vagy a két iskolás gyermeket nevelő N. Lászlónak vagy M. Bélának. K. Péternek az utóbbira esett a választása. M. Béla leépítése után egy héttel töltötte be az 55. életévét.

Már több, mint 12 hónapja, hogy M. Bélát elbocsájtották. Eleinte még küldözgette az önéletrajzokat, de az első 50 pályázatból mindössze csak 3 helyről közölték vele, hogy köszönik, nem kérik. A többiek még a létezéséről sem vettek tudomást.

M. Béla nem érti, hogy miért neki kellett menni. Azóta is mindennap felteszi magának a kérdést, hogy vajon mit rontott el? Hogy mit csinált rosszul? Ám sehonnan sem érkezik válasz, és ez elemészti. Elemészti, hogy hiába pályázik, hogy senkinek nincsen rá szüksége. Álmában újra ott ül a számítógépe előtt, és az értékesítési adatokat összegzi. De aztán jön az ébredés, és M. Béla lassan minden önbecsülését elveszíti.

Már attól is retteg, hogy esetleg behívják egy interjúra. Fél, hogy nem tudná megállni, és egy óvatlan pillanatban minden fájdalmát az interjúztatóra zúdítaná. Bár ennek egyre kevesebb az esélye, hiszen három hónapja már, hogy az álláshirdetéseket is alig-alig böngészi.

M. Béla egyre mogorvább a családjával. Jó ideje, hogy senki sem látta őt nevetni. Néha úgy megy le a boltba, hogy meg sem borotválkozik. Naphosszat csak ül a TV előtt, de valójában nem a műsort nézi. Mindegyre csak az jár a fejében, hogy egy mihaszna lett belőle, akit világ csúfságára a feleségének kell eltartani.

Néha elolvas az interneten egy-egy cikket, amelyben az újságíró a multikat ostorozza, vagy a kormánytól várja a megváltást. De M. Béla tudja, hogy a kormány nem ad mást, mint közmunkát. A multikat pedig csak a fiatalok érdeklik. Őt már mindenki leírta. S nem áll messze attól, hogy ő is leírja saját magát.

M. Béla úgy érzi, hogy hamarosan itt lehet a vége. Nem áltatja magát. Tisztában van vele, hogy nem számíthat másra. Két út áll előtte. Vagy beleőrül a reményvesztett tehetetlenségbe, vagy saját hajánál fogva rángatja ki magát a gödörből, és felkutat valami foglalatosságot, amellyel ha nem is keres sok pénzt, de új értelmet visz az életébe, s ami a legkínzóbban fáj, tán visszanyeri vele feledésbe vesző emberi méltóságát.

drai