Ki a felelős a tehetségek elvándorlásáért?

Amikor a lányom született, akkor a szülészorvosom fia az USA-ban tanulta ösztöndíjasként az őssejtkutatást. Néhány hónappal ezelőtt a doktor úr előttem állt a sorban a szupermarket pénztáránál. Nem bírtam ki, hogy sok-sok év

Amikor a lányom született, akkor a szülészorvosom fia az USA-ban tanulta ösztöndíjasként az őssejtkutatást.

Néhány hónappal ezelőtt a doktor úr előttem állt a sorban a szupermarket pénztáránál. Nem bírtam ki, hogy sok-sok év elteltével, így „ismeretlenül” is meg ne szólítsam. Rákérdeztem a fiára. Ő elmesélte, hogy a fiú nehezen viselte a családjától való óceánnyi távolságot, és mivel eltökélten hitt abban, hogy Magyarországon is tudja majd folytatni a kutatásit, ezért úgy döntött, hogy visszatér a szülőhazájába.

A doktor úr egyik szeme sírt, a másik nevetett. Mert ugyan melyik apa ne örülne, ha újra maga mellett tudhatja a sarját? Azonban az orvos azzal is tisztában volt, hogy az USA és a magyar hon mennyire távol esnek egymástól a lehetőségek spektrumában.

A fiú hazatért, ám rövid idő múlva átment dolgozni a szomszédos Ausztriába.

Az alattunk lakó családban a szülők hosszú évekig ettek zsíros kenyeret azért, hogy fizetni tudják a fiuk egyetemi tanulmányait Angliában. Ma az ifjú tehetségét Németországban kamatoztatja a Mercedes gyárban. Igaz, ami igaz, most már Kecskeméten is állhatna a szalag mellett. De magyar földön sosem lehetne a "játékosa" a világklasszis első számú formatervező csapatának.

Bár a lányom még csak 13 éves, már évek óta beszélünk a külföldi egyetemekről. Tisztában vagyok vele, hogy szülőként kritikus a felelősségem a gyermekem idegen országok felé való orientációjában. De nyíltan vállalom ezt a felelősséget. És vállalok bármilyen lemondást azért, hogy a hazáján kívül próbáljon szerencsét, mert ahonnan én nézem, onnan egyelőre még valós okai és örömteli céljai vannak ennek a felelősségnek és lemondásnak.

drai