Kockásak a pöttyösek ellen, avagy hogyan rúgjunk öngólt kiválasztáskor

Az iskolában azt tanították, és később a gyakorlatban is aszerint jártunk el, hogy kiválasztáskor az a jelölt a legideálisabb, akinek az értékrendje a főnök fontossági sorrendjéhez illeszkedik.

Így történt, hogy azon a munkahelyemen, ahol a menedzserek a teljesítménynél előbbre valónak tartották a haverságot, a kollégiumi szobatársak közül olyan valaki került be az irodába, akinél szakmai téren igencsak hiányosságok mutatkoztak. Ám hiába panaszkodtak az ügyfelek, a főnökök oly sokáig hunytak szemet cimborájuk mulasztásai felett, hogy végül a három legtapasztaltabb dolgozójuk intett búcsút nekik. 

Ahol viszont a teljesítmény oldalára billent el a mérleg, ott azok részesültek előnyben, akik minden helyzetben a nyerésre törtek, akár még tisztességtelen módon is. Ekképpen adódott, hogy az egyik ilyen cégnél huszonéves kollégáim arra a szintén ifjonc, de már vagyonosabb menedzserükre néztek fel, mint példaképre, aki egykor egyetemista társai megtakarított pénzét a meggazdagodás hamis ígéretével csalta ki.

Pozícióban terpeszkedve igencsak sokféleképpen viszonyulunk a főnökséghez. De akár a „Keresztapa”, akár a „Wall Street farkasa” szerepében tetszelgünk, amikor új emberre van szükségünk, akkor így is, úgy is a hozzánk idomulót fogjuk választani. Hiszen mindannyian a hasonszőrűekhez vonzódunk. „És nem véletlen, hogy nálunk az egész kollektíva kockás nadrágot és kockás inget visel. Sőt! A menedzsereknek még az alsója is egyezik. 

Ugyanis, mi nem csupán munkatársak vagyunk, hanem testi-lelki jó barátok, akik elnézik egymás botlásait. És ha évtizedek óta ugyanazokat a hibáinkat ismételgetjük is, egyszer majdcsak túllendülünk rajtuk. Vagy ha nem, hát együtt megyünk tönkre. De akkor sem fogunk magunk közé pöttyöseket beengedni!”

Ebben az eszeveszetten pörgő világban úton-útfélen azt kántálják, hogy a változással csakis sokszínűen lehet lépést tartani. Mégis, akik kockásak, azok ki nem állhatják a pöttyöseket, és ha véletlenül be is keveredik egy, azt belátható időn belül kitessékelik.

Néha megpályázok egy-egy izgalmasnak tűnő állást. Ha behívnak az első interjúra, akkor sokáig marasztalnak, és behívnak a másodikra is. Érdeklem őket, és ezt nem is rejtik véka alá. De megérzik rajtam, hogy amíg ők kockásak, addig én pöttyös vagyok.

Nem fognak kockáztatni.

drai