Legyőzhetetlennek éreztem magam
„Én azért nagyon sokáig jobban kerestem a saját sikerélményeimet. Fiatal vízilabdásként nekem a gólszerzés valahol még talán fontosabb is volt, mint a csapat sikere, és aztán csak később alakult ez át. Szerintem ez normális is.
„Én azért nagyon sokáig jobban kerestem a saját sikerélményeimet. Fiatal vízilabdásként nekem a gólszerzés valahol még talán fontosabb is volt, mint a csapat sikere, és aztán csak később alakult ez át. Szerintem ez normális is. Én a saját 17-18-20 éves játékosaimtól sem várom el azt, hogy ők már 20 évesen átérezzék, hogy mit jelent egy csapategység.
Mert először még nagyon fontos az önmegvalósítás. Az, hogy ezek a játékosok megtanulják a saját erejüket kezelni. Azután be fognak állni a csapatba, mert rájönnek arra, hogy csak a csapattal tudnak nyerni. De először a játékosnak meg kell élnie azt is, hogy milyen önzőnek lenni, milyen leszidva lenni, mert önző voltam, milyen az, amikor érzem, hogy bármikor gólt tudok lőni, vagy bárkit le tudok szerelni.”
Nyilatkozza a férfi vízilabda válogatott szövetségi kapitánya, aki még ma is tisztán emlékszik a következő párbeszédre.
„A világversenyeken mindig te vagy a gólkirály, de aranyad nincsen. Mi lenne, ha nem lennél gólkirály, de aranyat nyernénk?” – kérdezte Kemény Dénes Benedek Tibitől az első edzés előtt, amikor elkezdett dolgozni a fiúkkal.
Benedek mindössze ennyit válaszolt: „Jó!”
4 év múlva megnyerték Sydneyt.
S hogy hogyan lett a srácból, aki legyőzhetetlennek érezte magát, ám akinek az életműve egy pillanat alatt összeomlott, VEZETŐ, ha érdekel, megtudhatod Benedek Tibor és Kadarkai Endre beszélgetéséből.
drai
Hogy ki vagyok, azt magam sem tudom. De valószínűleg kell, hogy legyen bennem egy adag exhibicionizmus, ha a csupasz gondolataimat, mint egy cukrosnéni, mutogatom.
