Minek ide még egy ingyenélő?

Ha én egy kimondottan jól prosperáló vállalkozás tulajdonosa lennék, és valaki azzal nyaggatna, hogy miért nincs a cégemben humán, akkor valószínűleg azt gondolnám, hogy mi a fenének ide még egy ingyenélő, hiszen itt vagyunk k

Ha én egy kimondottan jól prosperáló vállalkozás tulajdonosa lennék, és valaki azzal nyaggatna, hogy miért nincs a cégemben humán, akkor valószínűleg azt gondolnám, hogy mi a fenének ide még egy ingyenélő, hiszen itt vagyunk közel már 200 alkalmazottal, az üzlet meg úgy dübörög, hogy majd beszakad tőle a dobhártyám.

No meg azt is gondolnám, hogy eddig is jól megvoltunk mindenféle HR-eske nélkül. Ilike, a titkárnőm és Erzsike, a pénzügyesünk évek óta intézik a beléptetéseket, összegyűjtik a jelenléti íveket, meg az ilyen-olyan igazolásokat. Amikor pedig valami macerásabb HR munka akad, akkor itt van nekünk Eszter, a mi kitanult külsősünk, aki kisegít bennünket ezekben a kiválasztási hercehurcákban.

Igaz, hogy amióta ilyen sokan lettünk, Ilike és Erzsike is egyre többet panaszkodnak, hogy erre a rengeteg HR-es tennivalóra már nincs se idejük, se energiájuk. Eszternek is vannak más munkái, ezért egy ideje mind a hárman rágják már a fülemet, hogy vegyünk fel egy HR igazgatót, aki elintézi ezt a tengernyi adminisztrációt, és a vezetőket is tehermentesíti a bosszantó humán foglalatosságok alól.

A mi kis Eszterünk ráadásul emleget itt mindenféle humán szabályzatokat, meg stratégiát. A kontrollnak, annak magam is eltökélt híve vagyok, de azért mindig is úgy gondoltam, hogy a HR legfőképpen arra való, hogy elvégezze az alkalmazottakkal kapcsolatos papírmunkát, no meg pátyolgassa a munkatársakat, hogy ne hozzám vagy a főnökeikhez rohangáljanak, ha valami lelki nyavalyájuk akad, hanem rendezzék le azt a HR igazgatónál.

A stratégiát, azt meg tudom én, hogy mit akarok. Eddig is tudtam, és ha nem így lett volna, akkor most nem tartanánk ott, ahol éppen tartunk. Úgyhogy nem kell ide valami túlzottan kiokosított HR-es figura, aki a végén felforgatja majd az egész vállalkozást. Nagyon is jó lesz nekünk egy egyszerű, mezei HR igazgató, aki elvégzi a napi favágómunkát, és tökéletesen érti, hogy hol a helye minálunk.

Valahogy így vélekednék, ha egy jól menő vállalkozás tulajdonosa lennék. Én azonban HR-eske vagyok, és bár nem akarom elbagatellizálni a cégtulajdonosok felelősségét, mégis vállalom, hogy nekünk, humánosoknak is jócskán tennünk kell azért, hogy ez a szemlélet új irányba váltson. Mert csakis mi tudjuk megmutatnia a vállalkozóknak, ha tudjuk, hogy milyen értéket jelent számukra a humán. És itt nem arra a tyúkanyófajta, babusgató HR-re gondolok, amerre mostanában haladunk, hanem sokkal inkább az üzleti eredményességet is előremozdító, stratégiai humánra.

drai