Néma gyereknek anyja sem érti a szavát

Bár a legtöbben arra törekszünk, hogy ha lehetséges, akkor elkerüljük a munkahelyi konfliktusainkat, mégis adódnak olyan helyzetek, amikor bármennyire is szeretnénk, nem tudunk kitérni előlük. De vajon miért is alakulnak ki ezek a vit

Bár a legtöbben arra törekszünk, hogy ha lehetséges, akkor elkerüljük a munkahelyi konfliktusainkat, mégis adódnak olyan helyzetek, amikor bármennyire is szeretnénk, nem tudunk kitérni előlük. De vajon miért is alakulnak ki ezek a vitás szituációk?

Történt, hogy a cégnél, ahol dolgoztam, az egyik értékesítő pénzügyi zavarba keveredett. Nem akarta, hogy ezt a munkahelyén bárki is megtudja, ezért próbálta önerőből megoldani a problémáját. Amikor azonban ez nem sikerült, úgy döntött, hogy mégis a főnökéhez fordul segítségért. Viszont továbbra sem akarta feltárni a valós szituációját, ezért elhatározta, hogy mivel már úgyis régen foglalkoztatja a gondolat, fizetésemelést fog kérni. Ámde a főnöknek nem volt lehetősége, hogy fizetésemelést adjon. Ekkor a munkatárs szorult helyzetében elkeseredett vitába keveredett a felettesével. Ki tudja, hogy hova vezetett volna ez a konfliktus, ha a vezető nem szán időt és energiát arra, hogy megismerje munkatársa valódi problémáját. Végül az értékesítő a főnökétől kapott pénzkiutalással kikeveredett nyomasztó pénzügyi zavarából.

Ez a történet kitűnő példája annak a 4 tényezőnek, amelyek gyakorta idéznek elő konfliktushelyzeteket közöttünk. Ezek a tényezők a következők.

1. Azt feltételezem, hogy a másik fél a valós szándékait kommunikálja, pedig mégsem. Abból, hogy az értékesítő fizetésemelést kért, a főnökének azt kellett hinnie, hogy a beosztottja elégedetlen a jövedelmével. Ezzel az elégedetlenséggel azonban nem tudott mit kezdeni. Ugyan honnan tudhatta volna, hogy nem is ez a munkatársa valós problémája?

2. Azt feltételezem, hogy a valós szándékaimat kommunikálom, pedig mégsem. Történetünk értékesítőjéhez hasonlóan mi is könnyen találunk olyan ürügyeket, amelyek elfedik valós szándékainkat, hogyha nem akarjuk azokat másoknak megmutatni. Azonban hiába várjuk valóban létező konfliktusaink megoldását, ha nem adunk lehetőséget a másik félnek valódi szándékainkat megismerni és megérteni.

3. Azt feltételezem, hogy a másik fél érti a valós szándékaimat, pedig mégsem. Az, hogy a másik fél nem érti a valós szándékainkat, 2 okból fordulhat elő. Az egyik a „némaság”, amikor is az adott helyzetben nem tárjuk fel a valódi érdekeinket, miközben naivan azt várjuk, hogy a másik fél biztosan gondolatolvasó, és megérti azt is, amit elhallgatunk előle. A másik a „süketség”, amikor is a konfliktushelyzetben a másik fél olyannyira csak a saját érdekeire és a számára előnyös megoldásokra koncentrál, hogy hiába tárjuk fel a valós szándékainkat, nem igazán érdekli, és alig hall meg valamit belőle.

4. Azt feltételezem, hogy értem a másik fél valós szándékait, pedig mégsem. A másik fél szándékainak a nem-megértése ugyancsak a fenti 2 okból fakad. Ha a másik fél „néma”, azaz nem tárja fel a valós szándékait, akkor nem érthetjük meg a valódi problémáját. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ha viszont mi vagyunk „süketek”, akkor hiába közli velünk a másik fél a valós érdekeit, nem is akarjuk meghallani.

Történetünk értékesítője „süketnéma” volt. „Néma”, mert nem fedte fel a főnöke előtt valós pénzügyi problémáját. „Süket”, mert amikor a főnöke nem tudott neki fizetésemelést adni, nem is akarta megérteni ennek az okát, hanem inkább vitába keveredett a felettesével, mivel elkeseredettségében nem látott más megoldást. Ha az értékesítő főnöke is „süket” lett volna, és nem akarta volna megérteni a konfliktus valós eredetét, hanem csak az érdekelte volna, hogy nincs pénze fizetésemelésre, akkor mit sem sejtve elhajtotta volna kétségbeesett kollégáját.

Mégis mit tehetünk, hogy elkerüljük a „süketnémaságból” fakadó konfliktushelyzeteket? 1. Fejezzük ki világosan és egyértelműen a másik félnek saját valós szándékainkat! 2. Tárjuk fel részletesen és értsük meg tisztán a másik fél valós szándékait! 3. Értsük meg kölcsönösen egymás valós szándékait és érdekeit! 4. Dolgozzunk ki az egymás kölcsönös megértésén alapuló döntési alternatívákat! 5. Válasszuk ki közösen a döntési alternatívák közül azt, amely mindnyájunk számára a leginkább elfogadható!