Nincs jó vagy rossz vezető

Gyakran kérdezik tőlem, hogy mitől jó egy vezető. Mint oly sokan mások, évekig én is csak rizsáztam erről a dilemmáról. Ma a választ azzal kezdem, hogy egyáltalán ki a vezető. Számomra az az ember, akit pozícióba ültetnek, NEM

Gyakran kérdezik tőlem, hogy mitől jó egy vezető. Mint oly sokan mások, évekig én is csak rizsáztam erről a dilemmáról. Ma a választ azzal kezdem, hogy egyáltalán ki a vezető.

Számomra az az ember, akit pozícióba ültetnek, NEM vezető. Legalábbis ETTŐL még nem vezető.

Azt, hogy ki a vezető, MINDIG a vezetettek döntik el. A mese arról szól, hogy ha vezető akarsz lenni, akkor kiállsz az emberek elé, és elkezded hirdetni, hogy mi a te nagy álmod, s hogy miként látod ezt az összekuszálódott világot. Aztán, ha valakinek tetszik, amit beszélsz, akkor az önszántából melléd szegődik, vagy másként mondva, a követőddé válik. S minél többen válnak szabad akaratukból a követőiddé, annál inkább válsz te magad vezetővé.

A követőid addig maradnak a követőid, amíg a céljaidban és az értékeidben, azaz a szavaidban, de legfőképpen a tetteidben a saját céljaikra és a saját értékeikre találnak. Amikor a céljaitok, vagy az értékeitek összhangja megbomlik, akkor a követőid odébbállnak.

Tehát nem az a kérdés, hogy jó vezető vagy-e vagy rossz, hanem az, hogy kinek vagy jó, és kinek vagy rossz. Azaz, ki tud és akar téged követni, és kinek van szüksége egy teljesen más célokat és értékeket valló vezetőre.Ily módon a jónak és a rossznak - mármint vezetőben -, úgy, ahogyan ma azt használjuk, nincs sem értelme, sem jelentése.

Mégis gyakran mondjuk valakire, hogy rossz vezető. Aztán megpróbáljuk fejleszteni a vezetői képességeit (persze inkább a főnöke, és nem ő), és csodálkozunk -vagy már nem is csodálkozunk -, hogy nem történik előrelépés. Az ok rémesen egyszerű. Ez az ember nem rossz vezető, hanem NEM vezető.

Hogy miként válik valaki vezetővé? Nem tudom. De ma úgy gondolom, hogy 2 dolog biztosan szükséges. Sorrendben az első a szenvedély. A második a tehetség.

Vezetővé az válhat, akinek a vezetés a szenvedélye. És akinek a vezetés a szenvedélye, annak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ez legyen a tehetsége. Következésképpen, annak kell vezetésből a  legtöbbet tanulnia, aki leginkább született a vezetésre.

Mert minél rosszabb vezető, azaz NEM vezető valaki, ami annyit jelent, hogy a vezetés egyáltalán nem a szenvedélye, annál feleslegesebb ebben a szerepben képezni őt. Sokkal többet ér kitartóan keresni és rábukkanni arra az emberre, aki vezetővé akar válni, mert őt a szenvedélye olyan vezetővé teheti - nem feltétlenül teszi, de teheti -, akit nem kényszerből, hanem szabad akaratukból követnek a követői.