Pedagógusnapra
Nem hiszek abban, hogy ha egy pedagógus fizetése hirtelen megduplázódna, akkor a gyermekeinket kétszer akkora odaadással tanítaná és nevelné. Mert a jó tanító most is szenvedélyes. Pénzért viszont nem árulnak szenvedélyt. Mégis ki
Nem hiszek abban, hogy ha egy pedagógus fizetése hirtelen megduplázódna, akkor a gyermekeinket kétszer akkora odaadással tanítaná és nevelné. Mert a jó tanító most is szenvedélyes. Pénzért viszont nem árulnak szenvedélyt. Mégis kiállok amellett, hogy minden erőnkkel támogassuk a tanároknak a szakmai szabadságukért és az anyagi megbecsülésükért folytatott küzdelmét.
De miért jó az, hogyha több fizetést adunk annak a tanítónak, aki unalmas óráján a cipőjét hajigálva próbálja magára vonni utódaink figyelmét? Semmiért.
Ám ha nem harcolunk a pedagóguspálya méltóságáért, s mellette a tanárok tisztességes jövedelméért, akkor azok közül, akik szenvedéllyel és tehetséggel tanítanák a gyerekeinket, továbbra is csak alig néhányan választják majd a tanári hivatást. S végül ebből a kevésből is igen sokan fognak tőle elpártolni.
Ezért, ha szülőként, tanárként vagy csupán jó szándékú emberként azt akarjuk, hogy a tanári pálya iránt szenvedélyes és tehetséges fiatalok egyre többen és többen felvételizzenek a pedagógus szakokra, és ezzel kiszorítsák az egyetemekről az arra alkalmatlanok népes seregét, akkor álljunk a tanárok szakmai szabadságának és anyagi megbecsülésének a kivívása mellé!
Egészen bizonyos, hogy a megtisztulásra hosszú éveket kell várni. Várni arra, hogy a fiatalok elhiggyék, megéri tanárnak menni. Megéri, mert becsülete van a tanárságnak. Megéri, mert tisztességgel meg lehet belőle élni. S megéri, mert egy szenvedélyes és tehetséges pedagógus közösséggel olyan iskolát tudnak teremteni, ahol tanárnak és diáknak egyszerre öröm alkotni, gazdagodni, s legfőképpen egymással együtt lenni.
drai
Hogy ki vagyok, azt magam sem tudom. De valószínűleg kell, hogy legyen bennem egy adag exhibicionizmus, ha a csupasz gondolataimat, mint egy cukrosnéni, mutogatom.
