SOS! Zéró fluktuáció!
Évek óta hallom és olvasom egyre-másra, hogy a cégvezetők és a HR vezetők egyik legnemesebb célkitűzése a fluktuáció állandó lefaragása. Elgondolkodtam azon, hogy mit is jelentene, ha egy vállalatban hosszú távon zéróra csökkenn
Évek óta hallom és olvasom egyre-másra, hogy a cégvezetők és a HR vezetők egyik legnemesebb célkitűzése a fluktuáció állandó lefaragása. Elgondolkodtam azon, hogy mit is jelentene, ha egy vállalatban hosszú távon zéróra csökkenne a dolgozók be- és kivándorlása. 3 dolog jutott hirtelen eszembe.
1. Ha senki sem hagyná el a céget, akit egyszer felvettünk, akkor minden, tévedésből kiválasztott munkatársunk örökre velünk dolgozna. 2. Ha a cég fejlődne, új utakra lépne, akkor azok is mellettünk maradnának, akik nem képesek a változásra, és akik nem akarják a megújulást. 3. Ha majd minden munkatársunk 10-20 évben mérné a nálunk töltött időt, akkor a frissen érkezőknek sem adódna más választása, minthogy belesimuljanak a bombabiztos, évtizedekre visszatekintő cégkultúrába.
A magam részéről azt gondolom, hogy igenis van a fluktuációnak egy kívánatos nagysága. És úgy hiszem, hogy annak a vállalatnak, amely egy erős versenykörnyezetben valóban az élmezőnybe akar kerülni, minél előbb meg kell szabadulni minden olyan lótól, akiről időközben kiderül, hogy szamár.
Nekem ma egy alacsony fluktuációjú vállalat azt üzeni, hogy inkább megalkuvó, mintsem rendíthetetlenül kutatja a kiválóságot. Olyan vezető ugyanis nincsen, aki mindig elsőre tökéletesen választ munkatársat.
Egy alacsony fluktuációjú vállalkozás számomra inkább részesíti előnyben a status quot, mint a kihívásokkal teli átalakulást. Hiszen nem létezik olyan változás, amely befogadható lenne minden egyes, a régi világban otthonosan mozgó ember számára.
Ezért ha nincs fluktuáció, hát gerjeszteni érdemes. Mert fluktuáció nélkül soha és sehol nincs előrelépés, és nincs megújulás.