A papír, mint a közösség térképe

Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy a workshopokon, tréningeken a flipchart, jegyzetlapok, rajzok vagy akár a papírcetlik kollektív emlékezetként funkcionálnak.

Kollektív emlékezet – mit is jelent ez?

Azáltal, hogy a résztvevőknek nem kell fejben tartaniuk az elhangzottakat, hiszen bármikor vissza tudnak térni egy-egy táblaképhez, csökken a kognitív terheltségük: így képesek lesznek felszabadítani kreatív energiáikat.

A digitális zaj kizárásával résztvevők fókuszáltabbakká válnak – a vizuális megjelenítés pedig segít számukra kiemelni a lényeget.

A papíralapú jegyzetelés könnyen értelmezhető, az ábrák, a feliratok vastagsága, mérete és színe a játékosságon keresztül egyszerűen értelmezhető vizuális memót hoz létre.

Azáltal, hogy a vizuális elemek a személyes térben mindenki számára egy időben láthatóak, a csoport tagjai közösségként működnek.

Online meeting fantomokkal vs. személyes megbeszélés

Éles a kontraszt a némított, kikapcsolt kamerájú értekezlet-résztvevők és az arccal, testtartással kommunikáló egyének között, hogy

személyes térben szinte lehetetlen passzívnak maradni, hiszen a közös alkotásnak hatalmas bevonó ereje van.

A térben való mozgás aktivizál. Amikor valaki feláll és odasétál a papírhoz, azzal aktiválja a vérkeringést – több oxigén jut az agyba, ami fokozza az éberséget és a problémamegoldó képességet. Amikor valaki feláll a helyéről, odamegy a flipcharthoz, és írni kezd, nemcsak térben mozdul el, hanem gondolkodásban is.

Marily Oppezzo and Daniel L. Schwartz kutatása (2014) szerint a mozgás aktiválja az agyat – nemcsak fizikailag, hanem szimbolikusan is: olyan kreatív és újszerű perspektívához segít hozzá, amire az online tér csak korlátozott mértékben ad lehetőséget.

A papíralapú munka nagy előnye, hogy az eredmény (szó szerint) kézzelfogható – a digitális fájlokkal szemben helyet foglal el a térben: az aratás terméke megfogható, forgatható. A résztvevők minden érzékszervét bevonja, egy színes papírokkal teleragasztott fal nem „kiikszelhető”: a teremtés valódi zsigeri érzését adja. Ez az élményalapú megközelítés támogatja a memóriát, az elköteleződést és az aktív részvételt is – olyan elemeket, amelyeket digitális környezetben sokkal nehezebb természetesen megteremteni.

Kétség nem fér hozzá, hogy az online meetingeknek, workshopoknak is nagyon sok pozitív hozadéka van. Többek között remek alternatívát kínálnak a gyors egyeztetésekhez, földrajzi távolságok áthidalásához, azonnal megoszthatóak az akciótervek, azonban a valódi eredményes, kreatív csoportmunkához szükséges inspiráló környezet megteremtése az online térben komoly akadályokba ütközhet. Ezt mindenképp érdemes fontolóra venni az igazán fontos megbeszélések, workshopok tervezésekor.

A papír, mint a közösség térképe a Papír vs. Pixel sorozatunk első bejegyzése. Amennyiben felkeltette érdeklődésedet, kövess bennünket, hiszen hamarosan a sorozat újabb elemeit is közzétesszük.