És hova álljanak a belgák?

Régi vicc, de a mondanivalója még mindig igaz. Múlt héten részt vehettem az EU fiatal vállalkozók napján Brüsszelben egy sikeres delegáció tajgaként, és az úton hazafelé ez a sutka ugrott be korábbi tanulmányaimból. Sokat foglalko

Régi vicc, de a mondanivalója még mindig igaz. Múlt héten részt vehettem az EU fiatal vállalkozók napján Brüsszelben egy sikeres delegáció tajgaként, és az úton hazafelé ez a sutka ugrott be korábbi tanulmányaimból.

Sokat foglalkozom az y generációval, azzal a korosztállyal, amely képviselői meghatározóak lesznek a következő évtizedekben. Milyen szerepben? A gazdasági produktum előállítója, fogyasztója szerepében, a magyar és nem utolsó sorban európai állampolgárként. Sőt, mi már intravénásan kapjuk a kozmopolitizmust, így akár világpolgárként.

Mégis, miért tud ez a generáció nehezen érvényesülni?

Generációs dilemma

Érdekes látni a munkaerő piac két oldala közti kontrasztot. Az y generáció megközelítőleg 20%-a jelenleg munkanélküli, és esélyét sem látja, hogy ezen képes legyen változtatni. A mai dinamikus vállalatok nem találják a tettre kész embereket, akik tovább látnak a fizetési cetli vonal alatti részénél. Zanzásítva a helyzet: „Szépen” képzett fiatalok, akik nem tudnak elhelyezkedni. A munkaadói oldalról jövő folyamatos panasz pedig: nincs „jó” munkaerő a piacon…

Hogy is van ez, és hova álljanak a belgák?

Van két népcsoport Belgiumban a flamandok és a vallonok, hol az egyik nemzet tartotta el a másikat, hol fordult a kocka. Összességében mégis „házasságra” vannak ítélve a felek. Tudom erős a párhuzam, de ma a fiatalok valami hasonló szituációt kénytelenek megtapasztalni, mint a flamand-vallon helyzet. A válság előtt volt kereslet a fiatal munkavállalók iránt, szinte lényegtelen volt a végzettség színvonala, kellettek a gyakornokok, a tapasztalatlan szakemberek. „Majd mi embert nevelünk belőlük!” gondolták sokan a munkaadói oldalon, „olcsó” és jó (lesz). A cégek versengtek, és fel kellett tölteni a padsorokat. Majd jött a válság, cégek váltottak, (aki nem, azt leváltották) de a fiataloknak nem szólt senki…

Nekik nem szólt senki arról, hogy egy elvégzett egyetem, főiskola már nem kiváltság, hanem pusztán belépő a „koncertre”. A jegy persze még nem jelenti azt, hogy a mikrofon elé is oda lehet állni. Csak dúdolhatunk a tömegben, hátha felfigyel ránk valaki. Akkor lehetünk sztárok, ha valami pluszt teszünk le az asztalra, valami új értéket, hangot hozunk be a piacra. Minden más esetben mehetünk haza, ha kialudtak a reflektorok, és marad a zuhanyrózsa a szereplési vágy kiélésére.

Egyre több fiatallal találkozom, akik nem értik, hogy miért nem kellenek a munkáltatóknak és még elhiszik, hogy csak az a baj a kiválasztás végén, hogy pályakezdők. Találnak hozzá támogatókat is, például a szülő otthon buksisimit ad egy elejtett mondat kíséretében: „Hát igen látjuk, ez a helyzet, ne búsulj!” Ezzel el is van intézve minden, a magyarázat elfogadható. Ilyenkor szokott kigyulladni nálam az a bizonyos piros lámpa… Az önéletrajz beadásakor vajon első olvasatra ez nem derült ki a munkaadónak (pályakezdő jelölt)? Biztos csak a végén döbbent rá erre a tényre a 3. kör után? Hmm. Hát igen, szerva itt, csere ott sajnos.

„De miért nem veszik fel a pályakezdőket? Miért nem adnak nekik lehetőséget? Hiszen itt vagyok!”

Ezek az első kérdések pályakezdőként, ahelyett, hogy más aspektusból vizsgálnánk meg a kiinduló helyzetet.

Vajon milyen értékkel kell rendelkeznem ahhoz, hogy vonzó legyek a munkaerő piacon? Mivel tudok értéket vinni a vállalathoz?

Ezek talán azok a kérdések, melyek közelebb visznek a megoldáshoz.

Azonban a válaszok nem mindig egyszerűek, akár helyzetfüggően változhatnak. Látható tehát, hogy nem az első öt kérdés között merülnek fel a Legyen Ön is bárki c. műsorban.

Mi köze ennek Brüsszelhez és az nyílt naphoz?

Pusztán a felismerés, a megerősítés és a jövő keretrendszerének meglátása a mondatok között. Úgy látom, az Európai Unió is ezt a hozzáállást fogja preferálni a jövőben. Mi viszont itt élünk, ezért kifizetődőbb felismerni még időben. Brüsszelben ezt látják, és támogatják, ott a fiatalok már másként gondolkoznak. Támogatni és nem segélyezni. Nem alanyi jogon és nem kiváltságok alapján. Első sorban a fiatalok vállalkozói szellemiségét tekintik kiinduló pontnak, értéket hozva Európának, hazájuknak, mikrokörnyezetüknek. Megkapják a kezdő lökést, de onnantól maguknak kell megküzdeniük a piacon az életben maradásért.

A képzéssel, a választás lehetőségével az y generáció is megkapta a felkészítést ahhoz, hogy megkezdje a működését, de azt is végig kell gondolnia, vajon mi az a többlettudás, plusz hozzáadott érték, amely vonzóvá teszi őt vállalkozóként, munkavállalóként. Fel kell ismerni és meg kell tanulni tudatosan használni ezt a versenyelőnyt.

Pályakezdő állás nincs, pozíciók vannak, melyekre alkalmasak lehetnek értéktöbblettel rendelkező pályakezdők.

Akikben benne van a szaktudás és az akarat, valamint képesek ezt értékként megjeleníteni a piacon a munkaadók felé, na igen, ők az igazi a belgák…

Nem jobb, nem rosszabb, y generációs.