Format c:

Előfordult már, hogy veszett minden? Ha igen, akkor azért, ha még nem akkor azért érdemes gondoskodni a biztonsági mentésről. Nem változott a blog témája, továbbra is az y generációról és a fiatal vezetők problematikájáról írok

Előfordult már, hogy veszett minden? Ha igen, akkor azért, ha még nem akkor azért érdemes gondoskodni a biztonsági mentésről.

Nem változott a blog témája, továbbra is az y generációról és a fiatal vezetők problematikájáról írok, csak gondolkodva egy jó hasonlaton a mai témához, ez jutott eszembe.

Szerintem már mindenkinek szállt el gépe otthon, irodában, stb., és ha egy kicsit is buherálta már a vasat, a DOS-os időkből a címben olvasott parancs megragadhatott. Nem? Akkor rövid OKJ képzés következik: Ha üríteni akarjuk a gépünket, vagy kénytelenek vagyunk kiadni ezt a parancsot (vírusos lett a gép), ugyan azt a hatást érjük el az informatikában: törlődik minden adat, előzmény, semmi sem marad csak a puszta vas a sötét képernyővel.

Hogy jön ez ide?

Hát körülbelül ilyen hatással van egy vezetőre, de akár egy egyszerű munkatársra is, ha váltásra, új fejezet nyitására kerül sor. Az addigi eredmények nullázódnak, nem marad más csak a fejben lévő proci, merevlemez...

De hagyjuk az informatikát!

A lényeg a kemény váltások okozta új szituáció. Nagyon sokan trénerek és coachok foglalkoznak a „személye márka” és kapcsolatépítés témájával, mivel ma mindenki branding-gel, jelen van, keményen építi a kapcsolatokat, hiszen ez a siker titka. A gyorstalpaló tanfolyamok, marketingzsenik is ezt tanítják, online és offline egyaránt.

Lényeg: légy jelen, legyél mindenkivel jóban, azzal csak nyerhetsz, ha olyan szituációba kerülsz.

Szerény véleményem szerint is nagyon fontos ez folyamat és téma, ha átgondoltan foglalkozunk a kérdéssel. Tudatos márkaépítés és networking olyan mozgásteret biztosít, amely nem csak a csúcson, hanem a mélyben is segít, ugyanis ettől válik igazi értékké maga a rendszer.

Kapcsolati háló

Karrier coaching kapcsán sok olyan vezetővel és nem vezetővel is találkozom, akik nem, vagy csak felszínesen tudtak ezzel foglalkozni eddig munkahelyükön, pláne a magánéletben. Nem voltak olyan helyzetben, ahol lehetőségük lett volna rá (nem ügyfeleztek), illetve nem feleltek meg annak a vezetői kívánalomnak, amely szintén benne van a legfontosabb 10 vezetői feladat között.

Ami igazán megdöbbentő az az, hogy kritikus helyzetben mennyire nem tudnak támaszkodni a környezetükre, ugyan olyan mozgástérrel rendelkeznek, mint egy szalag mellett évtizedeket lehúzó betanított munkás. Öröm az ürömben, hogy ez még könnyen felismerhető probléma, hiszen ha nincs kapcsolatom vezetőként a külvilággal, akkor tudom, lépnem kell(ene). A fejlődés lehetésges módozatai valóban megérnek egy coaching folyamatot.

Igazi veszély: tele a névjegykártyatartó

Sokan úgy gondolják, nagyon sok ismerősük van, olyan kapcsolatok, akiket bármikor fel lehet hívni. Tele a telefon és névjegytartó, azért nem használnak CRM rendszert, mert a mennyiségtől lefagyna a rendszer.

Majd egyszer elérkezik egy kritikus időpont és paff, minden ajtó bezárul.

Sikeres időszakban sok a barát és üzlettárs, sok a rajongó és a közösségi média bejelölő. Sokan vezetők be is alszanak ettől, nagy a kapcsolatrendszer, minden rendben van, elismert vagyok a szakmában. De jön egy hírtelen váltás, vagy krízishelyzet és ahogy - nem csak pestiesen - szokták mondani: megváltozik a leányzó fekvése.

Hogyan nézhet ki ez a valóságban?

Közismert, nem követendő példa csak szemléltetésként: Én vagyok a császár, mindenki a kegyeimet keresi, együtt fürdünk együtt nevetünk. Aztán beüt a villám. Hirtelen nincs több nokiás doboz, marad egy két hivatalos kapcsolat, ők viszont kitartanak rendesen, még vigyáznak is ránk a nap 24 órájában. Tudom, ilyen csak másvalakivel történhet, a rosszakat pedig el kell ítélni. 'It's OK!' De az üzleti életben is elég egy pillanat, hogy kicsússzon lábunk alól a talaj és egyből lecsökken a lájkok, valamint növekszik a böködések száma.

A kapcsolatok átértékelődnek, a telefonok ritkulnak és jönnek a kínos szabadkozások: „Hát figyelj, az az igazság, hogy…” „Hát igen nehéz nagyon, nálunk sem túl jó a helyzet...”

Érdemes ekkor feltenni a kérdést: Kinek szólt akkor az eddigi partnerség? Nekünk, vagy a pozíciónknak? Vagy a cégnek?

Mindenki nézze át a telefonszámos cetlijeit és adja meg egyenként a választ: vajon hogy állnék vele, ha nem itt dolgoznék?

Kapcsolatok természete

A kapcsolatok olyan természetűek, hogy nagy százalékban az érdekek vezérlik. Ezt ki kell mondani. A win-win szituációk nagyon jók és törekedni is kell az elérésükre, viszont leginkább az a természetben tapasztalható ökölszabály a mérvadó: ami az egyik fél nyeresége az a másik fél vesztesége. Sokszor bujtatják az emberek ebbe a „mindenki nyertes” köntösbe kapcsolataikat, de tudják jól, hogy ilyenkor mindig gyártani kell egy olyan mondatot: „Ez neked azért lesz jó, mert...” Ami viszont csak belül hangzik el: Mindenki tudja, lehetne jobb is, de az már nekem nem lenne tökéletes megoldás.

„Barátság, barátság forevör Lalikám!”

A sikeres embereket mindig körülveszik a rajongók, hátha lepattanóból nekik is jut valami. Tehát a kecske és a káposzta akkor korrelál igazán, ha nem annyira éhes a kecske, vagy több fej káposzta van a spájzban, mert le volt árazva a „madarasteszkóban”.

Ergo a kapcsolatokban meg kell találni a mozgató erőt, még akkor is, ha éppen nem nekünk áll a zászló, de főleg akkor, amikor igen. Bár sok esetben ez már az eső utáni vízlepergető kabát esete, de sosem késő végiggondolni, milyen ismeretségekkel rendelkezünk.

Gondoljuk át, hogy a 10x víz alá nyomott, de még mindig kitartóan mosolygó beszállító vajon milyen viszonyra fog törekedi egy másik relációban?

Persze üzletelni és előnyös megállapodásokat mindig kell kötni, de mennyire függ az egyéntől az eredmény és mennyire mosolyognak inkább a névjegykártyán szereplő logóra? Vajon a logó meddig véd meg bennünket?

Sokan akkor döbbennek erre rá, amikor már késő. Úgy gondolják egy-két tréning után nagyon asszertívek tudnak lenni és személyiségük minden helyzetben kompatibilis, hiszen erről már papírjuk is van.

Van biztonsági mentésünk a további működéshez?

Győződjünk meg arról, hogy a kapcsolataink milyen természetűek környezetünkkel. Nézzük végig hogyan, miként jöttek létre, mi és hogyan táplálja a közös tüzet, mit tettünk mi hozzá és mit kaptunk cserébe? Vajon ha holnap egy más közegben ébrednénk, akkor is szóba állna velünk az illető?

Ha most veszne minden, hány ember tudna Önnek segíteni, venné fel szívesen a kapcsolatot?

Egy, vagy kétszámjegyű a megoldás?

Nem jobb, nem rosszabb, y generációs.