Intro helyett

Az utóbbi napokban ismét volt szerencsém megnézni a Tőzsdecápák 2, a Pénz nem alszik című filmet. Érdekes, hogy az ember azt mondja egy korábban megtekintett filmre: tudom, ismerem, láttam már. Én is így voltam vele, de mégis leülte

Az utóbbi napokban ismét volt szerencsém megnézni a Tőzsdecápák 2, a Pénz nem alszik című filmet. Érdekes, hogy az ember azt mondja egy korábban megtekintett filmre: tudom, ismerem, láttam már. Én is így voltam vele, de mégis leültem. Utólag örülök, hogy megtettem, más szemszögből, megváltozott környezettel.

Miért írom le most? Mert rólunk szól.

Az első részből megismert Gordon Gekko egy laza évtizedet töltött a rács mögött, majd kikerülve mindenét elvesztve tengődött pár évet a történet szerint, így a válságot és annak eszkalálódását a TV-n nézte végig, ha meg gebedt sem változott a sorsa a hűvösön és azután sem. Megélhetéséhez nem csinált mást, mint dedikálta nemrég publikált könyvét. Amikor tehát kikerül és elkezd újra lábra állni, tart egy előadást egyetemi fiataloknak, amelyben a mi generációnkat a „nincsek” nemzedékének nevezte.

Pontos idézet magyarul:

„Még nem tudják, de maguk a nincsek nemzedéke, nincs munka, nincs tőke, nincs jövedelem.”

Kicsit elgondolkodtatott a dolog…

Egy tanulságot már most levonhatunk, ha valaki kikerül a „main stream”-ből, akkor van ideje végiggondolni ezt-azt. Elég érdekes napjainkban az y generáció tagjaként ezt hallani, amikor minden fiatal azt tervezi, hogy karriert fut be, sikeresen helyt áll a munkaerő világában és egy két éven belül nem csak, mint beosztott, hanem mint vezető, akár munkaadó mutatja meg, mit tud, miért tanult éveket az egyetemen, vagy egyetemeken.

Egy biztos, az Y generáció már nem a szüleink „vesztes generációja”, nyilvánvaló az y generáció már más kihívásokkal néz szembe, mások az elvárások és más életet is szeretnénk élni. Ezt a blogot azért indítom el, hogy hiteles kép alakuljon ki erről a korosztályról. Célom, hogy coachként napi tapasztalataim segítségével sikerüljön minden olvasó számára megmutatni, mi lehet a kulcs a jövő generációjához, mivel küzdünk legbelül nap, mint nap. Hogyan működünk, akik majd a jövő vállalatait irányítjuk, akik „előállítjuk” a jövőben a GDP-t, és a szüleink nyugdíját is kitermeljük forintban euróért, euróért forintban.

Azok vagyunk, akik számára a határok „csak annyit” jelentenek a mindennapi életben, hogy nem magyarul kérdezzük meg azt, amire kíváncsiak vagyunk, és nem probléma, ha holnap már a világ másik végén kell a vállalat érdekeinek megfelelően eljárnunk. Leveleink, hangunk naponta többször végigutazza a világot, főnökünket nem magyarul szólítjuk meg, de még magyarul kívánjuk melegebb éghajlatra… Másrészt írásaimmal, szeretném a korosztályt is segíteni, hogy sikeresen helyt álljon fiatal vezetőként és megbirkózzon a vezetés sokszor nem is olyan könnyű feladatával.

Természetesen mivel HR-es környezetben vagyunk és én is ezen a területen mozgom, elsősorban az Y generáció, mint munkavállaló kerül terítékre, és követjük példákkal, történetekkel, tapasztalatokkal és felismerésekkel, hogyan lehet legjobban a célnak megnyerni ezt a generációt, vagy résztvevőként hogyan érhetjük el célunkat, amelyet még nem is oly rég tűztünk ki magunk elé. A pontosítás kedvéért, az én értelmezésemben, a napjainkban krisztusi kort betöltött fiatalokig definiálom a nemzedék felső határát. Az alsó egyértelmű, mivel tömegesen lépnek be a munka világába, így nem nehéz felismerni őket…

A coaching eszközével dolgozom, ilyen jellegű írásokra számíthatsz: személyes hangvételben, manír nélkül.

Hanyas vagy?

Én 82-es… és félszavakból még mi is megértjük  egymást...