Kopipészt

A közelmúltban láttam egy érdekes filmet. Ugyan nem volt nagy filmtörténeti értéke, azért egy két gondolat mégis kiragadható belőle. A sztori Bill Gates és Steve Jobs kezdeti háborújáról szól, és az akkori viszonyok egy minapi cso

A közelmúltban láttam egy érdekes filmet. Ugyan nem volt nagy filmtörténeti értéke, azért egy két gondolat mégis kiragadható belőle. A sztori Bill Gates és Steve Jobs kezdeti háborújáról szól, és az akkori viszonyok egy minapi csoportos coaching folyamat esetének újraértelmezését indították el bennem.

Egy fiatal vállalkozó küzd(ött) azzal a kérdéssel, hogy ötletéhez, ezzel vállalkozásához hogyan szerezzen befektetőket. Fontos kérdés ez, nem csak vállalkozóknak, mindenkinek, aki érdekérvényesítéssel foglalkozik, vagy egyáltalán új ötlettel áll elő munkájában. Meddig mehetek el? Ellopják az ötletet? Mit jelent az ötlet igazából? Mekkora az értéke? Hol vagyok én ebben a relációban?

Amikor ezen a kérdéskörön dolgoztunk, eszembe jutott a fenti páros 80-as évekbeli közös filozófiája, melyet egymástól függetlenül fogalmaztak meg, amikor „kölcsön vették” a Xerox nem publikált találmányait: „Profi másol, a zseni lop!”

Ezt a gondolatot nem vetettem fel a csoportnak (utólag úgy értékeltem, hogy nagyon jól tettem), mert olyan irányba vitte volna el a folyamatot, amely a coaching erejét nem használta volna fel igazán.

De mi történt ezután?

Messziről indultunk, egy lemerevedett elképzeléstől, de hamar sikerült azonosítani az igazi problémát. Sokan és sokat gondolnak arra, hogyan lehetne másolni a sikeres emberek technikáját, "hogyan tudnék én is úgy felépíteni egy vállalkozást, mint ahogy a nagyok", sőt, "hogyan tudnék ötletet kopizni másoktól”.

A sikeres emberek vonzzák a másolni vágyókat, és egyre inkább kiemelt kereslete van az „ő így lett milliárdos” könyveknek a magyar piacon is. Emlékszem, karácsony előtt egy héttel Steve Jobs életrajzzal volt tele az összes könyvesbolt, 3 nappal a megjelenése után már csak előjegyezni lehetett rá.

A fiatal barátunk is tudta, mit és hogyan kell majd tennie, ha már megy a biznisz, csak abban volt bizonytalan hogyan juthat el odáig. Hallotta már több sikerember kezdeti lépéseinek anekdotáját, de mégsem ismert rá magára egyikben sem. Ekkor már az adott ülésen a többi csoporttárs is látta, most mire is lehet szüksége a fiatal, ám annál ambiciózus sorstársunknak.

Olyan kérdésekre, amely segít megtalálni, merre van az ő iránya.

Mi lett az aznapi megoldás?

Nem egy általános, hanem az ő megoldása. Egy felismerés, az ötlet és ő egy és ugyanaz. Ha a kettő elválasztható, akkor lehet, hogy az ötlet csak neki jutott eszébe, de lehet, hogy másnál is megvan azonos időben az univerzum más szegletében. Mi itt a nóvum akkor? Hát ő maga. Az ötlet csak az eszköz, ami megmutatja a tehetségét. És mi lesz a befektetővel? Van csak más relációba helyezte át a folyamat végére. Felismerte, hogy nem az ötletet veszik meg, hanem őt magát. Nem az ötlet válik sikeressé, hanem ő maga.

Vajon mások példájának követése miben lenne más, mintha a vélt ötletet mások valósítanák meg?

Ezzel ő is belátta, nem attól kell félnie, hogy talál-e befektetőt, még csak attól sem, hogy elcsaklizzák-e az ötletét, sőt egyáltalán nem kell félnie, csak hitelesen képviselni magát. A hitelesség vonzza az érdeklődést.

Zárógondolat ehhez a történethez, Oscar Wild-tól érkezik:

„Légy önmagad, mindenki más már foglalt.”

Nem jobb, nem rosszabb, y generációs.