Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?

Egy Thomson Virgil mondás szerint, ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmed. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni. Eng

Egy Thomson Virgil mondás szerint, ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmed. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni.

Engem olyan fából faragtak, hogy szeretek megérteni dolgokat. Ennek apropójából próbálkozom megérteni azt az új felfogást, amit egy hónapon belül 4, egymást nem ismerő embertől hallottam eltérő térben és időben.

Négy fiatal vállalkozóról/vezetőről beszélünk. Valaki már benne van a sűrűjében, egyesek pedig még csak a tervezés fázisban vannak. Mégis, valahogy egy rugóra jár a gondolkodásuk…

„Azt akarom, hogy kb. 3 éven belül én legyek az „XY”, aki megtestesíti az üzleti életben a BIZNISZT.”

Nos, igen szép coaching téma, igazi mainstream, a personal branding bűvköre… De lépjünk csak egyel hátrébb. Túl nagy falat hirtelen a villán, és a végén még akár meg is fulladhatunk.

A coaching alapja a megfelelő célkijelölés, és a folyamat arról szól, hogyan közelítünk a cél felé a saját megoldásainkkal, felismeréseinkkel. Sok esetben a cél menet közben újradefiniálható, sőt az igazi célkijelölés megtalálása vezet el minket ahhoz, hogy a valós elvárás felé haladjunk, ne egy álomkép irányába, mert az az esetek nagy részében csalódáshoz vezethet.

Valahol itt kezdődik igazán egy coach felelőssége a megkezdett folyamatért. Hol kezdődik az igazi önismeret? Mit fogadunk el annak? Ki, mit fogad el ebben a relációban egyáltalán? Mennyire kell ezt már az első beszélgetésekben visszatenni a partnerünknek? Hmm, nem egyszerű. Coach társak értik mire gondolok, más kedves olvasók pedig már taposnák a távkapcsolót, ha a laptop is azzal működne.

De térjünk vissza barátaink ügyéhez:

Tehát további közös ismertetői a fiataloknak, hogy készen szeretnének előugrani a nyuszikalapból. Ez azt jelenti, hogy szentinel üzemmódba kapcsolnak, és a kijelölt időpontban hopp (!), előugranak, mint egy egymillió lájkot összegyűjtött Facebook alkalmazás.

Ekkor gondolkodtatott el az a felismerés, hogy milyen személyiségkép formáló hatások érnek minket a környezetünkben? Mit okoz az, ha abban a korban szocializálódunk karrier szempontból, hogy a lényeg a forma és nem pedig a tartalom? Tévedés ne essék, nincs semmi gond az ő céljaikkal, sőt, ez egy jogos cél lehet, csak a kivitelezésre nem találtak ki még olyan megoldást, amit le lehet emelni a polcról, azonnal. (ha valaki mégis tud ilyet, írja meg nekem „priviben” ahogy a FB szleng is mondja J)

Példának okáért az egyperces menedzser könyvek sem arra vállalkoznak, hogy háromszáz egy perces tanáccsal (tehát 5 óra alatt) kőkemény vezetőt faragnak belőlünk, mert akkor a könyvipar (ill. az e-book biznisz) kinyírná a tréning, a coaching és egyéb támogató szakmákat, mert a betűket, szavakat el tudja olvasni mindenki. Felvételi beszélgetés sem lenne más egy vezetői pozícióban:

-      Olvasta?

-      Igen.

-      38. oldalon mit mondott a könyv?

-      Ezt...

-      Remek, fel is van véve!

Már a szemem előtt látom a formulát: alany + könyv vízbe be és kész is az „instant manager”.

Dr. NO.

Aki mégis azt hiszi menni fog, túl sok „Kötelezők röviden” című könyvet olvasott gimnázium alatt… Anno sokadmagammal megtapasztaltuk, két oldalba sajna az nem fér bele, hogy végül is miért szökött el a kutya a történet közepén. Hát, ha beleszaladtunk egy ilyen kérdésbe, akkor is repült az egyes, meg most is repülne, úgy érzem, de vezetői székben nem mindig van mód újra felelni a jobb jegyért.

A gond ott kezdődik, hogy ez a hiperugrás csak a virtuális térben működik. Ott lehet gyors felemelkedés, egy „Indián név” fejtegetés után olyan népszerűek leszünk, hogy csak na.

De hol van a tartalom, miért nincs rá igény?

Az is lehet, pont a coaching fogja meghozni az étvágyat, remélhetőleg csak előételként. Vagy ma már menthetetlenül az a fontos, hogy hányszor hányas az arcunk kijelzőjének felbontása? Vajon a generáció sajátossága lesz az, hogy a való életben is csak a cover kép cseréje kell, és máris lehet is gyűjteni a rajongókat?

Elgondolkodtatott, de komolyan… Ha kibogoztam jelentkezem. Kapcs, ford!

Nem jobb, nem rosszabb, y generációs.