Ösztönösen szépen, ahogy a csillag megy az égen

A vezetői működés több szempontból is duálisan osztható. Egy korábbi bejegyzésben már írtam azokról a fogalmakról, amelyek párban jellemzik egymást, ha az egyik ilyen, akkor a másik biztosan nem. A vezetői szerepfelfogás kapcsán

A vezetői működés több szempontból is duálisan osztható. Egy korábbi bejegyzésben már írtam azokról a fogalmakról, amelyek párban jellemzik egymást, ha az egyik ilyen, akkor a másik biztosan nem.

A vezetői szerepfelfogás kapcsán ilyen fogalompár gondolkodtatott el az utóbbi napokban. Múlt héten több coach kollégával csoportban arra a kérdésre kerestük a válaszokat kvázi csoport coaching/tréning keretében: Mit jelent a coaching folyamatban a coach és a coachee tudatossága?

Jó hangulat mellett a kellemes fáradság mellé egy gondolatot is kaptam, amin a mai napig is kattogok, mert annyira elgondolkodtató.

Sokan és sokat vitatkozunk arról, ki tudatos és ki ösztönös vezető, mindenki irigyli azt, aki ösztönösen jó döntéseket hoz, sőt sokan még akkor is így jellemzik magukat, ha ez belül nem igaz, hogy adjanak egy lökést a napjainkban oly divatos self branding-nek.

Van-e jó szerep egyáltalán, sőt lehet-e ösztönözni mégis a kettőt?

Nem ítélkezés a célja ennek a bejegyzésnek, hanem tovább adni a gondolatot, hogy mindenki megvizsgálhassa, hogy napi működésében mennyire van jelen a tudatosság, az én tudatosság és az ösztönös cselekvés. Mitől leszek tudatos? Mitől tudom ezt használni, mikor nem kell, mikor nem akarom, mikor nem is tudok róla, mikor árthat akár?

Az ösztönös vezetők és döntők egyik nagy ismérve, hogy hirtelen építik fel maguk körül cégeiket, csoportjaikat és ezzel hihetetlen népszerűségre tesznek szert, sok ember csodálatát és irigységét váltják ki. De azért nézzünk egy kicsit a hátterébe.

Ezzel kapcsoltban három nehézséget látok kirajzolódni:

• ösztönös megmagyarázhatatlan erők által hozott döntések nehezen reprodukálhatóak,
• másrészről hajlamosak vagyunk (és maguk a „döntők” is) csak a pozitív döntéseket ennek az erőnek tulajdonítani (ami nem jól sült el annak így kellett lennie)
• harmadrészt keveredik a szezon a fazonnal, ha arra gondolunk, hogy most ösztönösen ezt súgta nekünk a megérzésünk, vagy tapasztalat alapján gondoljuk úgy, hogy ez lesz a jó irány.

Kiemelve, a reprodukálhatatlan cselekményekkel csupán az a bajom, hogy nem használható üzembiztosan (elengedett fűnyíró esete – lehet, hogy le lesz nyírva úgy is a fű, de akár a virágágyás is oda veszhet a kalandban) és nehezen adjuk át megfoghatóan másnak: „Te is hallgass a megérzéseidre!” Hollywood feldolgozta ezt a jelmondatot több adaptációban Lessie-től az Avatarig, azonban többmilliárd embernek tucatnyi pozitív példa kevés a boldogsághoz..

Mi van ezzel szemben a tudatos cselekvéssel? Aki tudatosan, vezet, dönt, dolgozik, némileg biztonságérzetet kölcsönöz magának. Tudja, mi miért zajlik, azonban elindul egy lavinán, amely kifogyhatatlan információéhségben csúcsosodik, tudatos döntéshez minden meglesz csak a várt vezetői lépés, döntés, feladat abszolválás nem.

Hát akkor mi lehet a megoldás? Mivel coach nem ad megoldást, csak láttat és visszatükröz, ha kell, tudatosan behoz egy új dimenziót a folyamatba, amelyen el lehet indulni a partner saját válaszának irányába, követem ezt a módszert most is.

Az én új aspektusom most az új tanulás, az új megfogalmazás, amire fent hivatkoztam:

Tudatosság= légy tisztába a tetteid lehetséges következményeivel

Ha kell, tudatossággal fordulj ösztönös viselkedésedhez és számolj annak előnyeivel és korlátaival egyaránt.

Ha tudatossággal fordulsz tudatos viselkedésedhez mindjárt látni fogod, mi az, amiben ez segíthet és mi az, amiben gátol a következő jó, illetve jónak tűnő lépés megtételében.

Lehet a kettő között átjárás? Tudatossággal akár igen.

Számodra hogyan jelentkezik a tudatosság a mindennapi döntésekben, vezetésben, munkában és életedben?

Nem jobb, nem rosszabb, y generációs.