S2E1
Lassan itt a nyár vége, így belekezdek az Y generáció blog 2. évadába. Mivel a filozófia továbbra is: szubjektív objektivitással, szórakoztatva gondolkodtatni a kedves olvasókat, nem kívántam visszaélni a drága figyelemmel, hogy konz
Lassan itt a nyár vége, így belekezdek az Y generáció blog 2. évadába. Mivel a filozófia továbbra is: szubjektív objektivitással, szórakoztatva gondolkodtatni a kedves olvasókat, nem kívántam visszaélni a drága figyelemmel, hogy konzervanyagokból posztoljak ki valamit, „mert kell, nyáron is...”
Kicsit rá kell hangolódni az előttünk álló év végéig tartó etapra, nyitásként arra gondoltam, kicsit könnyedebb módon közelítjük meg az „y” témát.
Nézzük át új szemszögből: Kik is vagyunk mi „y„-ok igazából?
Szeretnék kissé elszakadni mélyen becsült Tari Annamária által írt könyvtől, mivel már sokan sokféleképpen idézték nekünk itt, ott, és amott, generációnkon innen és túl, természetesen szakértelemmel. Ennek megfelelően új kutatás, szakmai háttéranyagok, eredmények jönnek majd, az eddigi elemzések vélemények mellé. De nincs más hátra, mint előre.
Mettől meddig?
Folyamatos értelmezési vita van a témában arról, mettől meddig tartanak a korosztály határai, de kutatásaim alapján azt látom a kör országonként és kultúránként eltérő. Míg az USA-ban 1984-2001 közé sorolják, Európában már 1980 után erről a generációról beszélhetünk. Érdekességként: Dél-Afrika gyermekei csak 1990 utáni születéssel azonosíthatóak az Y „bélyeggel”. Ez SSC-s HR-es kollégáknak lehet fontos infó, hiszen ezen a területen sok különböző nemzetiségű munkatárs megfordul.
Mi lehet ennek az oka? Pusztán a technológia, és a nyugati kultúra terjedésének sebessége, ami bizonyos kérdésekben az USA-ból, de számos tekintetben Európából indul világ körüli útjára.
Azonban ha biztosra akarunk menni, elég azt megtudnunk egy fiataltól, hogy mikor fejezte be tanulmányait. Amennyiben Y2K után, akkor mehet a billog a parázsba: megvan az emberünk…
De van még egy-két tény, ami segít még az azonosításban, sőt több ízben az önazonosításban is.
Honnan tudod, hogy az Y generáció tagja vagy?
Biztos közénk tartozol, ha…
- …azt hiszed, Michael Jackson mindig is fehér volt…
- …sohasem volt bakelit lemezjátszód, sőt nagyon azt sem tudod, mi az…
- …mindig is volt hangposta a telefonodon, bár nem tudod minek, ha van SMS…
- …Igazából nem nagyon érdekel ki lőtte le anno Jockey-t… illetve, a Dallasból is csak arra emlékszel, hogy péntek esténként valami fehér ház felé ment a kamera és az idősebb testvéreid mindig a „Dallasra ivásról” anekdotáznak baráti társalgáskor…
- … mond neked valamit a következő üzenet: „c u b4 2nite”…
De milyen attitűdökkel rendelkezünk?
Általában igaz ránk, hogy jobb, élhetőbb hellyé szeretnénk tenni a világot. Szeretünk bármit venni, nem azért mert kell, hanem mert szeretünk új dolgot birtokolni. Szeretünk mindent valahova beskatulyázni, mert akkor érezzük igazán, hogy uraljuk a környezetünket. Szeretjük a családot, de még inkább az igazi barátokat. Fontos számunkra a környezet, de lényegesek a technikai kütyük is, azonban nem mindegy, mennyi fa pusztult el az előállításuk közben. Kimondottan nem szeretjük, ha be-, vagy leszólnak, és ha az életünk nem kiegyensúlyozott.
Milyen az alap személyiségünk, amire építhet a környezetünk?
Toleráns. Őszinte. Kiegyensúlyozott. Független. Optimista. És mindig tudunk tiszta lappal indulni, ha okunk van feltételezni, hogy tiszta a lap.
Szüleinktől elfogadunk minden olyan támogatást, amely nem fojtogat, ha fojtogató, ebben az esetben akkor se kell, ha szükségünk van rá. Ezért természetesen olyan szülők leszünk, akik maximális teret adnak majd a gyermeki önmegvalósításnak. : )
A családban átlagosan 0,67 testvérünk volt, tehát legnagyobb részben 1 tesó és ritka volt az egyke haver. Az, hogy szüleink házasságban élnek, jó dolog, de nem újdonság az sem, ha nem.
Ebéd közben vagy mi hívunk valakit, vagy minket hívnak, de 1 postot csak 3 like válthat ki, és akkor vagyunk igazán nyugodtak, ha van wifi a közelben.
Szerintünk az iskola nem csak magolásból áll, jobban szeretjük tudni választ a Hogyan?-ra, mint a „Mit?”-re. Tiszteljük az idősebbeket, de kellő cinizmussal szemléljük a rendszert. Ha kíváncsiak a véleményünkre örülünk, de ha nem tetszik, nem örülünk, sőt akkor már kevésbé érdekel minket a dolog. J
Ruházatban szeretjük a farmert és a pólót. Nem azért járunk ebben dolgozni, mert nem tiszteljük a mellettünk és felettünk lévőket, hanem mert kényelmes. Számunkra az elegancia pedig nem annál az öltönynél kezdődik, aminek az árából sokszor a farmerunk bal szára sem jönne ki.
A reklámok szórakoztatnak minket, vagy legalábbis érzelmileg kell, hogy hassanak ránk. Ami nem szórakoztat, az nem érdekel minket és minimális az esélye annak, hogy vegyünk olyan terméket.
Elsősorban arra figyelünk, hogy egészségesek legyünk és kevésbé érdekel minket az, hogy milyen betegellátásban van részünk.
És milyen zenéket szeretünk? Ami vidám, élénk és vibráló. Kimondottan nem szeretjük, ha az X generáció azt szereti, amit mi. Akkor mi inkább nem szeretjük.
Az internet számunkra közszolgáltatás valahol a villany előtt/után, de mindenképp a meleg víz és a fűtés előtt. : )
Hogy milyen a munkához való attitűd? Legközelebb ezzel folytatjuk…
Nem jobb, nem rosszabb, y generációs.
