Súgd meg a terved, én meg az enyémet…

sötét van akkor amikor vége van rohadt sötét mer' a szem csukva van belül meg mindegy milyen fények égnek súgd meg a terved én meg az enyémet

30y – Sötét van

Sötétség nem mindig jelenti azt, hogy aki tudatlan, vagy nem ismeri környezetét, azzal baj van. A tudatlanság egy állapot, amelyet fel lehet számolni, már aki felismeri, hogy nem >ismeri< az adott terület lehetőségeit.

Figyelve a tendenciákat és a korosztály nehézségeit, egyre inkább fajsúlyos kérdés lesz a tudatos karrierépítés, nem csak a 30-asok, hanem már a pályakezdők tekintetében is.

Ezeket a sorokat azért írom le, mert ezzel az időszerű problematikával kapcsolatosan indítottunk régi/új szolgáltatásunkat: ez a karrier coaching. Bejegyzés csak részben a reklám helye, az új program indításából származó tények, adatok, tapasztalatok mindenki számára tanulságosak lehetnek, ajánlom minden olvasóm figyelmébe.

A friss felmérések szerint a fiatalok azzal kalkulálnak, hogy pályájuk során saját elhatározásból, vagy önhibájukon kívül több mint 6 munkáltatójuk lesz. 40 évet figyelembe véve ez rövidebb, mint 7 éves terminusokat jelent. Azonban ez a mozgás felfelé lépéssel megspékelve nem jön össze mindenkinek, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy azonos szintű állások következhetnek, ami nem tölti el elégedettséggel a kiéhezett korosztályt. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a magasabb pozíciók egyre szűkebb jószágként viselkednek, egyre kevesebb van belőlük és sokszor nehéz kivárni, míg ránk kerül a sor. Több száz munkavállaló közvetítését és vállalati igényeket megfigyelve már nem is divat az egy helyről történő nyugdíjba menetel, sokan váltástól várják a fejlődést, hozzáteszem joggal. Mindenki jól járhat: a cégek várják a több, releváns tapasztalatot gyűjtő munkatársat, a dolgozó pedig megvizsgálja, vajon csak a pénzért menjek oda dolgozni, vagy a lehetőségeket is érdemes figyelembe vennem. Természetesen nem a „job-hopper”-ekről beszélek, ők keresik a nem is tuják mit.

Pályakezdők esete

A pályakezdők, ahogy már egy korábbi bejegyzésben írtam sokszor a másoddiplomában, vagy a külföldi munkavállalásban látják a kiutat, hogy lerövidítsék azt az intervallumot, amelyet a munka világának legalsóbb darwini lépcsőfokán kell eltölteniük. Ha már viszont itthon, akkor mindenki multi cégnél szeretne dolgozni és ott vezetői székig jutni, ahol viszonylagos nyugi van, évi 1-2 nyaralással és síeléssel egybekötve lehet szolgáltatni harmadik fél, vagy belső ügyfél irányába. Ezek az elvárások, illetve szempontok.

A karrierépítés azonban teljesen más fán terem. Ilyen karrier nem pottyan az ölünkbe, illetve reménykedni lehet, ahogy az örök igazság is mondja, mert az hal meg utoljára. Az én meglátásom szerint viszont olyan alap dolgokat kell rendbe tenni, amelyek megmutatják az irányt, és választ adhatnak olyan kérdésekre, hogy valóban csak menedzseri pozícióban lehet bizonyos jólétet elérni, illetve mit kell tenni azért, hogy ide eljussunk, vagy tudjuk-e mit akarunk egyáltalán? Milyen szakmai karriert lehet befutni, ami közelebb állhat az elképzelésünkhöz, és ezzel nem veszünk a nyakunkba olyan vezetői feladatokat, melyek inkább megnyomorítanak bennünket, mint a mennybe emelnek?

De visszatérve az indíttatásra: Sokan úgy vélik szülőként: Ezzel ráér a gyerek később foglalkozni. Nem gondolnám. Felesleges többször ugyan abba a folyóba belelépni. Majd ráér középiskola végén gondolkodni, mit akar. Aztán az egyetemen. Végül jusson be valahova dolgozni, aztán majd valami lesz. Ha bejut, és ha megmarad igen, valami biztos lesz. Karriert az tervezzen, aki nem a lovin szeretné megtenni jövőjét tétre, helyre, befutóra.

Akik már dolgoznak…

A sikeres emberek általában azt jegyzik meg memoárjukban: mindig azt csináltam, amit szerettem, illetve nem is munkaként fogtam fel, amit csinálok, csak a legjobb akartam lenni és most itt vagyok. Igen ez összejöhet, egy szűk körnek, adottságként.

De hova álljanak a belgák?

Mit tegyenek azok, akik szeretik ugyan a munkájukat, de nem tudják, hogyan tudnának előre lépni, mikor kell váltaniuk és legnehezebb kérdést még nem is említettük: Hova? Egy alacsonyabb pozíció nagyobb cégnél, vagy egy magasabb egy kisebbnél? Szektorváltások, még időben lévő pályamódosítás, stb. Nem egyszerű, egyedül meg pláne nem.

Ki az a h…, aki ilyenkor ezzel foglalkozik, karriert tervez?

Az, aki fel szeretne készülni minden eshetőségre. Miért? Mert ma a Nokia jelent be, holnap meg más. De nem is kell leépítés ahhoz, hogy úgy érezzük, innen menni kell, csak nem tudjuk hova. Lehet, hogy arra kell terv, hogyan tudjunk megmaradni a jelenlegi pozíciónkban, lehet arra, hogy milyen területre érdemes váltani addig, míg lehet. Kedvenc idézetem Sík Sándortól: „Ha a világ változik nekünk is változni kell ahhoz, hogy semmi se változzon.” ez így van.

Munka nélkül és/vagy anyaként

Halmozottan hátrányos helyzet. Igen, anyukákat jobban utasítják el, mint más etnikumok jelentkezőit. Mindkettő szomorú. Gyesről hogyan térjenek vissza, mi történt az elmúlt 1-2-3 évben? Ugyan oda, máshova? Munkanélküliek pedig próbálkoznak és sorban állnak, és próbálkoznak, és sorban állnak, majd nem próbálkoznak nem azért mert alkalmatlanok. De vajon mitől lesz változás, ha nem áldozunk a sikerre, időt, pénzt, paripát? Mit ér az, ha ott van a zsebünkben a B terv és nem kell mindent elfogadnunk megalkuvásként.

Tudatos karriertervezés? Igen!

Napjainkban mindenkit érint a téma, csak elhessegetjük magunktól, mert „velem úgysem történik ilyen,” mindig másvalakivel. Ezzel én is így voltam, míg egy nagyon jó biztosítási reklámot nem láttam pár éve a tv-ben. Talán néhányan még emlékszünk: bringával közlekedve körülöttünk balesetek mindenki feje felett a felirat, „másvalaki”, míg be nem befordulunk a kanyarba: perspektíva-váltás és mi is „másvalakik” leszünk.

Rettentő jó reklám… elgondolkodtató. Tervezzünk, míg nem velünk terveznek.

Nem jobb, nem rosszabb y generációs.

Karriertervezésről bővebben: www.karriermost.hu oldalon