A HR is alapvető reformra szorul az egészségügyben: itt vannak a javaslatok

Politikai reform: az egészségügyet ki kell szabadítani a politika fogságából. Az átpolitizált egészségügyben csikorognak a kerekek, ezért azt javasolja, hogy szakmai konszenzus és az állami centralizáció politikájának újragondolása szükséges - nem pártpolitikai alapon. Ehhez egy Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal létrehozásét javasolja, amelyben az MTA, MKIK, MOK, MESZK, VOSZ, az OKFŐ, a Kórházszövetség, az OMSZ, az orvosegyetemek, az intézményfenntartó egyházak és a magánszolgáltatókat tömörítő PRIMUS Egyesület képviselői vesznek részt. Új egészségügyi törvényre van szükség és működő intézményrendszer kidolgozására. Az egészségügyi szolgálati jogviszony helyett szektorsemleges egészségügyi közszolgálati törvényre is szükség van.

Finanszírozási reform: az egészségügyi intézmények úgy próbálnak életben maradni, hogy nem emelték meg díjazásukat, miközben legalább duplájára emelkedtek a kórházi költségek. Hiába dolgoznak az orvosok ma már viszonylag magas alapbéren, de motivációs ösztönzők nélkül. Át kell alakítani az egészségbiztosítás rendszerét, akár egy, akár több biztosító modelljére épülve. Kóka szerint a versengő egészségbiztosítókra épülő, de szolidaritás elvű holland modell lenne az ideális megoldás, de a 2007-es népszavazás ennek a lehetőségét hosszú távra elvette, ezért ez jelenleg nem reális lehetőség.

Véleménye szerint a három nagy jövedelemtulajdonos (állam, háztartások, vállalkozások) közül talán csak az utolsók képesek arra, hogy egy okos megállapodás keretében jelentősen emeljék az egészségügyi költéseiket. Ezért egy kötelező vállalati kiegészítő egészségbiztosítási rendszer beindítását javasolja, amellyel (amennyiben a 100 fő feletti munkáltatók vásárolnának adókedvezménnyel támogatott, havi 15-20 ezer forintos költséggel biztosítást a munkavállalóiknak) évente mintegy 300 milliárd forint volna becsatornázható az egészségügy finanszírozásába.

Szerkezeti és szervezési reform: meg kellene erősíteni az alapellátást, és a járóbeteg-szakellátást modernizálni. A vállalati egészségügyi szolgáltatásokat integrálni és a kórházak felének, behatárolt kompetenciájú helyi egészségügyi központokká, egynapos sebészetet is tartalmazó nappali kórházzá, krónikus ellátóhellyé, vagy szociális intézménnyé alakítani. A megmaradó kórházak magasan képzett szakszemélyzettel jól ellátott, nívós kórházakká fejlődhetnének.
A „széttöredezett” betegutak helyett jól szervezett betegutak, a „szokás alapú” eljárások helyett jól dokumentált és minőségbiztosított protokollokat kialakítani, a területi egyenlőtlenségeket csökkenteni. Emellett az alapellátást megerősíteni diplomás ápolókkal és telemedicinával – a praxisközösségek rendszerével. Mindeközben az állami, egyetemi, egyházi és magánszolgáltatók között egy új, ügyfélközpontú együttműködés kialakítását is szorgalmazza.  

Információs, kommunikációs és digitális reform: A személyes jelenléten alapuló orvoslás fejlesztése mellett a telemedicina, a távfelügyelet, a big data alapú elemzések és prediktív analízisek bevezetése is fontos. Az időseket segítő Gondosóra programhoz hasonló, hordható szenzorokra épülő okoseszközök és AI-alapú társadalmi szolgáltatások indítása is szükséges.

Szolgáltatási és betegjogi reform, kommunikáció: a pácienseket valódi ügyfélként kellene kezelni, a szerződéses és szolgáltatási feltételeket átláthatóvá tenni, a számonkérhetőséget és az ellenőrizhetőséget kialakítani.
Kóka szerint az ügyfelek irányába a rendszer problémáit nem elhazudó, hanem azokat belátó és a kijavításukra való törekvést sugalló, őszinte kommunikáció javíthatja a változások társadalmi fogadtatását. Mint írja, a betegek félrevezetése, a gondok szőnyeg alá söprése, a patyomkin-beruházások ünneplése, és általában, egy korhadt rendszer működőképességét bizonyító sikerpropaganda kevesebb hasznot hoz, mint a felelős krízismenedzsment és a csendes építkezés.

Kórházreform: modernizálni az egyetemeket, regionális kórházakat és kiválósági központokat. Az EU-s transzferek hatékony felhasználásával egy 10 éves program keretében évente 300-400 milliárd forintos forrás vonható be a közellátásba. A sokféle beruházási és működtetést javító programok közül kiemelten egy Semmelweis Kórházhigiénés Programot is indítana a kórházi fertőzések elleni küzdelem jegyében.

Felügyeleti és irányítási reform: a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő (NEAK) autonóm szolgáltatásvásárlási szerepének erősítése, valamint egy korszerű ellenőrzési, hatósági és minőségbiztosítási rendszer kialakítása, amely tulajdonostól és finanszírozótól függetlenül támasztana kemény követelményeket a szolgáltatók irányába. A közellátásban is be kell vezetni a minőségértékelési és minőségbiztosítási rendszert. Kóka szerint az Egészségbiztosítási Felügyeletet vissza kell állítani, vagy egyéb, a biztosítási rendszer hatékony működését, a minőségfejlesztést és a betegjogok érvényesítését szolgáló intézményrendszert szükséges rendszerbe építeni. Véleménye szerint az angolszász mintára felépülő szakmai szakmai-tudományos szervezeteket (például a Royal College of Surgeons, American Academy of Pediatrics) rendszerét is be kéne hozni Magyarországra.

Szemléleti és ártalomcsökkentési reform: a gyógyításról a prevencióra kell helyezni a hangsúlyt. Egy, az egészségben eltöltött életévek gyarapítását célzó, hatékony „longevity program” bevezetése segítheti a leggyakoribb népbetegségek „melegágyának” tekinthető elhízás és a metabolikus szindróma ritkításával célkitűzés lehetne 10 év alatt 10 százalékponttal csökkenteni ezek előfordulását. A szakember górcső alá venné az élelmiszergyártók és forgalmazók, illetve a gyógyszerlobbi felelősségét is.

Költségvetési reform: az egészségügy költségvetésének fokozatos növelése. 10 éven keresztül az infláción felül évente garantáltan a GDP növekedés 10 százalékának megfelelő, vagy a GDP növekedésből származó költségvetési többletbevételek 20 százalékának megfelelő, vagy előre fixálva a GDP 0,25 százalékával való bővítéssel. Kóka számításai szerint ez jelenlegi értéken az infláción felül 10 év alatt mintegy 2000 milliárd többletforráshoz juttatná az egészségügyet. Az egykori politikus további forrásokat is megjelöl az egészségügy finanszírozására (évi 70-100 milliárd forint értékben), például a cukros üdítőitalokra, vagy a hevített dohánytermékek adójának emelésével. Kóka János szerint egy ilyen reformterv megvalósításával 10 év alatt, mai értéken számítva mintegy 10 ezer milliárdos többletforrást lehetne biztosítani a magyar egészségügyhöz. Sőt, a 10. év végére számításai szerint legalább 1 százalékos többlet GDP növekedést biztosítanának Magyarország számára. 

Képzési és HR reform: Kóka János szerint, ha minden változatlanul marad, 15 éven belül akkora orvos és szakdolgozói hiány alakul ki, amely lehetetlenné válik a társadalom ellátása. Ezért az orvosképzés bővítése, a szakdolgozói és a magasan kvalifikált, nem orvos egészségügyi szakemberek képzésének megerősítése, a szakdolgozói bérfejlesztés, a diplomás ápolók számának, kompetenciájának, felhatalmazásának és felelősségének a növelése, valamint egy „Szentgyörgyi Albert Program” keretében a külföldre távozott orvosok programszerű visszacsábítása lehetne megoldás.  

Az egészségügyi programról Kóka János a Klasszis Podcastban bővebben is mesélt. A Doktor24 másik alapítója, Lancz Róbert pedig az egyik résztvevője lesz a Klasszis Média által szervezett március 27-ei egészségügyi konferenciának: az Egészséggazdaság - Menedzser egészség rendezvényen Merkely Bélával, Kulja Andrással, Zacher Gáborral és más neves szakértőkkel együtt járnak körül a finanszírozási kihívásoktól kezdve a menedzserbetegségek kezelésén át egészen a legújabb digitális egészségügyi megoldásokig számos fontos témát.