A nők nem a pénzre hajtanak

Tavaly nyáron az Educatio Nonprofit Kft. által életre hívott Diplomás pályakövetés 2009-2010 kutatási programban lefolytatott vizsgálat során csaknem nyolcezer fiatalt - egyetemi és főiskolai hallgatót - kérdeztek meg jövőképükről, a képzéshez kapcsolódó terveikről és munkaerő-piaci kilátásukról. Az adatok összesítése után világossá vált, hogy a nők kedvezőtlenebbül ítélik meg helyzetüket, mint a férfiak. Ez azt jelenti, hogy a gyengébbik nem képviselőit a jó fizetés kevésbé motiválja a diploma megszerzésében, sőt, munkájukért alacsonyabb bért kérnének, mint azonos területen tevékenykedő férfitársaik. A női hallgatók inkább a munkanélküliséget akarják elkerülni a felsőfokú oklevéllel, egyszóval a biztonságot és a társadalmi visszajelzést, megbecsülést keresik. A másik nem hajtóereje ezzel szemben a magasabb fizetés és a vezető pozíció elérése.

Nem csak nálunk ez a helyzet

A kutatás adataiból az is kiolvasható, hogy a női hallgatók alulértékelik magukat a munkaerőpiacon. Ennek természetesen lehet maga a valóság is az alapja, nem véletlenül jelenik meg célkitűzésként az Európai Unió tagországaiban a nők és a férfiak közötti bérkülönbség csökkentése. Az Európai Bizottság 2009-ben bemutatott felmérése szerint, míg 2007-ben csak 15 százalék volt azonos beosztásban dolgozó nők és a férfiak között a nők bérhátránya, addig két évvel később már 17,4 százalék volt ez az arány.

A nők kevesebbre tartják magukat a munkában?

A felmérés eredményei is összecsengnek az előbbiekkel, hiszen a hallgatói válaszokból kiderült, hogy a jövedelem megítélésében a nők mind általános, mind személyes szinten alacsonyabb átlagértékeket adtak meg a férfiaknál. Tehát a szakmájukra vonatkozó átlagos fizetés meghatározásánál éppúgy kisebb összeget jelöltek meg a gyengébbik nem képviselői, mint akkor, amikor a számukra megfelelő életszínvonalat biztosító jövedelemről kérdezték őket.

Az adott szakmára jellemző nettó átlagkereset megadásakor a női hallgatók átlagosan 25 ezer forinttal alacsonyabb összeget tüntettek fel, mint a férfiak. Ez azt jelenti, hogy ők ennyivel kevesebb majdani fizetésre számítanak elhelyezkedésük után. A nők tehát nemcsak anyagi lehetőségeik megítélésében, hanem anyagi igényeiket tekintve is hasonló mértékben maradnak el az erősebbik nemtől. Egy átlagos női hallgató 177.308 forintból tudná megfelelő életszínvonal mellett fenntartani magát, míg a férfitársaik 201.520 forintos átlagot adtak meg számukra megfelelő nettó fizetésként.

Érdekes, hogy a közhiedelem szerint sokat költekező nők bevallásuk szerint kevesebb bérből is kijönnének, mint a "teremtés koronái". Egyedül a műszaki területen nem érvényes ez az állítás, ott ugyanis a nők vágynak több pénzre. A többi foglalkozási területen azonban 9-10 százalékos különbség is mutatkozik abban, hogy mennyire taksálják magukat a két nem képviselői e téren. A legnagyobb eltérés a jogi és igazgatási, illetve a társadalomtudományi képzésen tanuló férfiak és nők elképzelése között van, itt 13 százalékkal kevesebbre tartják magukat a gyengébbik nem képviselői, ami az őket megillető fizetést illeti. Ez jelentős, 27-30 ezer forintos differenciát jelent, tehát ennyivel kevesebb pénzből építenék fel egzisztenciájukat.

A különbség természetesen abból is fakad, hogy a nők és férfiak más-más pályákra lépnek nagyobb arányban. Ismert tény például, hogy a kevésbé jól fizető szakmákban - mint például a pedagógus - nagyobb a nők aránya.

Eltérőek a jövedelmi várakozások a különböző képzési területeken

A felsőoktatási hallgatók válaszai alapján készített kutatás szerint a bölcsészek - nemektől függetlenül - 110 ezer forintos átlagfizetéssel számolnak pályakezdőként. Abban azonban van eltérés, hogy mennyit tartanának szükségeshez a megélhetésükhöz: míg a férfiak 177 ezer forintot szeretnének kapni, a nőknek már 162-163 ezer forint is elegendő lenne.

Ebbe a sorba illeszkednek az orvos-és egészségtudományi hallgatók válaszai, amelyek 102 ezer forintos átlagfizetésről szólnak, ám optimálisnak a férfiak 214 ezer, a nők pedig 193 ezer forintos összeget gondolnak.

A jogi és igazgatási terület hallgatói már magasabb átlagfizetést csatolnak hivatásukhoz: mindkét nem 140 ezer forint körüli összeget jelölt meg, mint várható fizetés. A különbség itt is a fizetési igényeknél mutatkozik, hiszen míg a férfiak 239 ezer forintot keresnének, a nők ennél 30 ezerrel kevesebbel is beérnék.

A gazdaságtudományi területen pont fordított a helyzet: a jelenlegi kezdő keresetben vannak eltérések a két nem véleménye között. A férfiak szerint 147 ezer forint körüli összeget visznek haza a frissdiplomások ezen a szakterületen, a nők ennél kevesebbre, megközelítőleg 136 ezer forintra gondolnak. Abban azonban teljes az "egyetértés", hogy mekkora fizetést tartanának megfelelőnek: mindkét nem csaknem 198 ezer forintos bérből gazdálkodna.

A társadalomtudományi képzésben részt vevők közül a nők átlagosan valamivel több mint 126 ezer forintos fizetést lőttek be, a férfiaknál ez a szám ennél 9 ezer forinttal magasabb. Az eltérés az igényeknél megháromszorozódik, azaz míg a nők 183 ezer forintos fizetéssel lennének elégedettek, a "teremtés koronái" ennél 27 ezerrel többet tennének zsebre havonta. Hasonló a helyzet a természettudomány valamely részén tanulóknál is: a vélt átlagkereset a nőknél 5 ezer forinttal alacsonyabb (120 ezer forint), mint a férfiaknál, és ez a különbség megmarad a vágyott összegnél is, ami a gyengébbik nem esetében 168 ezer forint.

A műszakis tanulóknál a férfiak 172-173 ezerre teszik a jelenlegi frissdiplomások fizetését, a nőknél ez a szám 163 ezer forint körül mozog. Érdekes módon ennél a szakterületnél a nőknek lenne szüksége magasabb bérre életszínvonaluk biztosítására: a férfiak 210 ezer forintos, optimálisnak tartott járandóságánál 4 ezerrel többre.