A nyugatiak kárára zárkóznak fel a kelet-európai bérek

Habár uniós átlagban a kollektív szerződéssel rendelkezők körében 2,3 százalékos volt a reálbér-emelkedés, az egyes tagállamok között meglehetősen nagy a szórás. Az átlagot elsősorban az új tagállamok húzták fel, miközben a régi tagállamok többségében csökkentek a reálkeresetek - akárcsak Magyarországon. Különösen kirívó adatokkal büszkélkedhet Románia, ahol a keresetemelkedés alapsan felgyorsította az inflációt és túlfűtötte a gazdaságot. Igaz, a román bérek különösen alacsony bázisról nőnek ilyen elképesztő tempóban: a bukaresti statisztikai hivatal legfrissebb adatai szerint az idén júniusban még mindig csak 1273 lejre (86 300 forintra) rúgott a havi nettó átlagkereset.

Az átlagkeresetekkel együtt a minimálbérek is folyamatosan emelkednek (habár lassúbb ütemben), ráadásul nemcsak az új tagállamokban, hanem a régiekben is. Az Eurofound által megvizsgált 28 ország - az EU-tagok plusz Norvégia - közül csak húszban létezik törvényileg előírt, minden foglalkoztatottra érvényes minimálbér (Németországban például viszont csak ágazati minimálbérek léteznek, bizonyos szektorokban). Ezek közül 2007-ben a legjobban Lettországban emelkedett a minimálbér, 33,3 százalékkal, bár, még így is elég alacsony maradt, csupán óránként 1,15 eurónak, havonta pedig 171 eurónak felelt meg. Hazánkban 2007-ben havi 62 500 forintról 65 500-ra nőtt a minimálbér, ami viszonylag karcsú, 4,8 százalékos növekedés volt, még az inflációt sem tudta behozni. Reálértékben csökkent a minimálbér Csehországban, Belgiumban és Franciaországban is.

Még tartja magát az európai térség

Az emelkedő bérköltségeknek a munkaadókra gyakorolt negatív hatását Kelet- és Közép-Európában a nemzeti valuták erősödése is súlyosbítja. A régió ennek ellenére mégsem veszít versenyképességéből a külföldi működőtőke-befektetések terén, mivel még így is sokkal olcsóbbnak számít, mint Nyugat-Európa. Ráadásul Ázsiával szemben térségünk több előnnyel is rendelkezik, többek közt a nyugat-európai közös kulturális háttérrel, a csekély földrajzi távolsággal, a kiváló infrastrukturális kapcsolatokkal és a jól képzett munkaerővel. Az emelkedő bérköltségek így nem veszélyeztetik a beruházásokat, legalábbis az összeurópai adatokat nézve. Régión belül azonban jelentősen átrendezi a befektetések földrajzi elhelyezkedését. A Volkswagen például a napokban döntött úgy, hogy Szlovákiából Boszniába telepíti át egyik gyártósorát, elsősorban a bérkülönbségek hatására. Kecskemét népszerűsége sem véletlen, a Mercedes szintén a rendkívül gyorsan emelkedő romániai bérszínvonal miatt választotta a hazai várost.

Rövid távon nem annyira a relatív költségek számítanak, sokkal inkább a konjunkturális helyzet az, ami meghatározza a külföldiek által támasztott beruházási keresletet, illetve a termelési kilátásokat - mondta a Világgazdaságnak Oszlay András, az ICEG Európai Központ kutatásvezetője. Hozzátette ugyanakkor, hogy az utóbbi évek bértendenciája nem példa nélküli, és semmiképp sem tekinthető akkorának, hogy azzal "kiárazzuk" magunkat a külföldi befektetők szemében. A régió versenyképességét és az üzleti környezetet szerencsére sikerült javítani a bérnövekedéssel párhuzamosan, így az előbbi negatív hatása is kompenzálódott. Sajnos Magyarország mindkét szempontból kivételt képez, nálunk ugyanis sem a béremelkedés üteme, sem a vállalkozói környezet nem tartott lépést a szomszédos országok tendenciáival.