Álláskeresői stratégiák: mi működik és mi nem?

Talán a CV-d miatt, talán amiatt vagy sikertelen, hogy nem jól választod ki, mire érdemes jelentkezned. De ezt előbb is fel lehet ismerni, és hamarabb kell változtatni, nem több hónap, 100 CV után. Azért, mert ahogy orvoshoz is minél előbb kell menni, mielőtt nagyobb baj lesz, úgy álláskeresésben is mielőbb el kell kezdeni jól csinálni, mert minél több idő telik el a munkanélküli létben, annál nehezebb lesz állást találni.

Néhány ezt tapasztaló ismerősömmel beszéltem erről, megkértem őket: oké, mutasd a 100 CV-t, amit kiküldtél. Naivan 100 db különböző CV-t vártam, de ők ugyanazt az 1 db fájlt küldték mindenhová. Oké, mutasd az álláshirdetéseket, amikre jelentkeztél! Azokat nem tették el, mert minek azt? (Hogy követhesd az eredményeid, vezess álláskereső nyilvántartást!). Még itt sem adtam fel, jó, mutass egyet, amire jelentkeznél, nézzük meg együtt! Mutatják a hirdetést, és a CV köszönőviszonyban sincs vele. Nemhogy nem válaszol az álláshirdetésre, de még csak nem is közelít az álláshirdetés szakmai követelménye a CV-hez. Tehát először azt kellett megtanítanom, hogy a megfelelő álláshirdetést kiválasszák. Például tb-ügyintéző OKJ-s képzéssel, ilyen irányú tapasztalatokat taglaló CV-vel hiába jelentkezik drogériába eladónak (fiktív példa). Ilyen hozzáállással ezer CV-t is ki lehet küldeni, anélkül, hogy érdemi visszajelzés érkezne. Az, hogy azt hiszed, el tudod látni az adott feladatot, nem jelenti azt, hogy az álláshirdető is elhiszi ezt. Ha írsz egy motivációs levelet, hogy – maradva fiktív példánknál – TB ügyintéző voltál az elmúlt 10 évben, de sokat dolgoztál a szüleid vegyesboltjában, vagy saját vegyesboltod volt 5 évig (nyilván, ha ez igaz), vagy imádod a kozmetikumok értékesítését, mert 10 éve avonozol, akkor talán van értelme.

Azt javaslom, hogy ha az első adag CV nem hoz semmilyen eredményt, akkor már gondolkodni kell a változtatáson. Tegyük fel, hó elején elkezdi az álláskeresést egy álláskeresőnk. Böngészi a hirdetéseket, jelentkezik. Első héten valószínűleg nem fog történni semmi. Következő héten talán igen, ha nem, még mindig nem aggódunk, küldjük tovább az anyagokat. A harmadik hét végétől lehet kezdeni aggódni: az első adag állásjelentkezésekre már jönnie kellene megkeresésnek, vagy legalább negatív válasznak. Ha nem jön, akkor változtatni kell a gyors siker érdekében:

felmérni, tényleg a megfelelő állásokra jelentkezel-e,

álláspályázati anyagot átírni,

szakmai ismerősöket megkérni, nézzék meg az új anyagot, mondják meg, tetszik-e, egyértelműen benne van-e, ami fontos, illetve megkérni őket, járjanak nyitott szemmel, ha neked megfelelő állásról hallanak, ajánljanak, értesítsenek téged,

segítséget kérni: munkaügyi központból, ismerőstől, volt kollégától, tanácsadóktól.

Hibás taktikák

1. A vaktában kiküldött, nem álláshirdetésre válaszoló CV-k a legritkább esetben hoznak állást. Így lesz sok száz, hiába kiküldött önéletrajz és teljes elkeseredés.

2. Ha lejjebb adod, és alacsonyabb szintű állásokat keresel, nem nőnek, hanem csökkennek az esélyeid, mert túlképzettnek minősülhetsz. Egy volt gyártósori csoportvezetőt nem fognak szalag mellé dolgozni felvenni, mert oda jön alacsonyabb szintű képzettséggel is sok jelentkező. Ráadásul, minél lejjebb pozícionálod magad, annál több lesz a jelentkező, akikkel versenyezned kell, mert alacsonyabb képzettséggel többen rendelkeznek. Lehet lejjebb adni, de csak egy szinttel érdemes: felsővezetőből középvezetőre, középvezetőből adminisztratív-operatív munkákra. Adminisztratív munkákból viszont nem nagyon lehet nehéz fizikai munkákra jelentkezni, itt inkább a specializáció segít.

3. A munkanélküli lét nem a legjobb alkalom a feljebblépésre. Ha olyan pozíciószintre pályázol, amiben nincs tapasztalatod, nem fognak felvenni. Ha feljebb akarsz lépni, azt cégen belül lehet, vagy állásváltással, de munkanélküliségből nem jellemző, hogy sikerül. Kivéve, ha addig kihasználatlan diplomáddal, tudásanyagoddal érvelhetsz magad mellett (például gazdasági főiskolai végzettségű hölgy eddig titkárságvezető volt, most gazdasági vonalon próbálkozhat.)

4. Várakozás: sokan kapnak ígéreteket ismerősöktől, hogy segítenek, tudnak lehetőséget, majd „beajánlják”, “beadják a CV-jét a saját cégükhöz”, álláskeresőnk pedig arra vár, hogy egyszer majd ezekből a „lehetőségekből” kiindulva megcsörren a telefon, és állást ajánlanak. Ilyen nem szokott történni. Néha azért nem, mert hiába ígérik, nem ajánlják be és nem juttatják el a CV-t sehová. Aki saját maga aktívan nem tesz semmit az új állásért, annak nem lesz új állása.

5. Makacskodás: előfordult már, hogy hozzám forduló álláskereső a tanácsaimra azzal válaszolt, hogy elege van, hogy én már az ötödik/tizedik/negyvenedik vagyok, aki ugyanazt mondja, hát itt mindenki hülye?! Azt még elfogadom, ha az én tanácsaim nem felelnek meg az elképzelésének, de hogy senkié sem? Talán nem az 5/10/40 különböző hozzáértő tévedett, hanem ezeknek az álláskeresőknek voltak téves elképzeléseik a helyzetükről.

6. Kifogáskeresés: természetes reflex, hogy ha valaki nem talál állást, akkor megpróbál magyarázatot találni arra, miért nem. Ez mégis teljesen rossz taktika a siker szempontjából: ha megállapítod, hogy azért nem kapsz állást, mert fiatal/öreg/szép/csúnya/túlképzett/alulképzett/alacsony/magas stb. vagy, azzal nem leszel előbbre. Azt kell megtalálni, miért lehetnél te a nyerő, nem azt, miért nem nyerhetsz.

Mi segít?

Adminisztrációs, operatív munkatapasztalattal rendelkezők próbáljanak specializált hirdetésekre jelentkezni (kedvenc megtörtént esetem az általános titkársági munkákból autóflotta ügyintézőnek felvett jelöltem). Ugyanígy, számlázás, pénzügy-közeli területek is lehetnek jók, vagy utazási, logisztikai stb. szakmai tudás, ami felmerült a munkában.

Iparági tudás esetén az iparágon belül lesz nagyobb esélye a jelöltnek. Élelmiszeriparból építőiparba nem lesz egyszerű „átjutni” még egy adminisztrátornak sem, de rokon iparágakkal érdemes próbálkozni.

Őszinteség: aki úgy dönt, bármi jó, csak legyen már legális állás, ezt írja le. Így könnyebben felveszik a bölcsész-diplomást adminisztratív munkára, az érettségizettet fizikai munkára – bár ennek még kicsi lesz a hatékonysága, mint fent írtam. Ezt a fajta „lejjebbadást” nem szívesen támogatom, de vannak helyzetek, amikor ez a megoldás.

Jobangel
HR Blog