"Brit munkahelyeket a brit munkásoknak"

A máris zajló tiltakozó akciók kiindulópontja az északkelet-angliai Lincolnshire grófságban működő Lindsey olajfinomító volt, a harmadik legnagyobb brit finomító komplexum, amely a francia Total olajipari vállalat tulajdona.

A cég 200 millió font értékű fejlesztési beruházással bízott meg egy olasz vállalatot, amelynek alvállalkozói nem helyi munkaerőt toboroztak, hanem portugál és olasz alkalmazottakkal akarták elkezdeni a munkát. A külföldi munkavállalók meg is érkeztek a helyszínre, de a létesítmény brit alkalmazottai spontán sztrájkkal és demonstrációval akadályozták meg belépésüket az üzem területére.

A tiltakozó akció gyorsan országos kiterjedésűvé vált: a hétvégén legalább kéttucatnyi ipari létesítményben kezdődtek vadsztrájkok, Észak-Skóciában ugyanúgy, mint Dél-Angliában. Az érdekvédelmi szervezetek vasárnapi londoni sajtóértesülések szerint azt tervezik, hogy szervezett formában folytatják és kiterjesztik a tiltakozást. A The Sunday Times úgy tudja: már folyik az előkészülete egy londoni tömegtüntetésnek a külföldi munkaerő alkalmazása ellen. A lap szerint a szervezők felvették a kapcsolatot annak a hatalmas, 2000-ben lezajlott országos tiltakozó demonstrációnak a részvevőivel is, amelyet annak idején a magas üzemanyagárak ellen rendeztek közúti fuvarozók, eltorlaszolva a legnagyobb brit olajfinomítók kiszállítási útvonalait.

Az akkori, egy hétig tartó megmozdulás nyomán súlyos üzemanyag- és áruhiány keletkezett országszerte. A mostani tiltakozások szervezői Gordon Brown kormányfő egy - azóta már politikai körökben is szerencsétlennek minősített - kijelentését tették meg csatakiáltásuknak. Brown a kormányzó Munkáspárt 2007-es kongresszusán elmondott beszédében azt mondta, hogy a "brit munkahelyeket a brit munkásoknak" kell fenntartani.

A miniszterelnököt már akkoriban többen támadták e félmondatáért. A bírálatok között szerepelt, hogy a jelszót eredetileg a Brit Nemzeti Párt, a legnagyobb brit szélsőjobboldali erő használta, de sokan rámutattak arra is, hogy ennek az ígéretnek a szó szerinti teljesítése az EU-joggal sem összeegyeztethető, mert ellentétes lenne az unión belüli szabad munkaerő-áramlás elvével.

A most hirtelen kirobbant tiltakozások részvevői azonban követelik Browntól a 2007-es ígéret valóra váltását.
A demonstrálók indulatait táplálja az évtizedek óta nem tapasztalt súlyosságú brit recesszió, amelynek nyomán máris csaknem kétmillió a munkanélküliek száma, és előrejelzések szerint az év végére megközelítheti a hárommilliót, vagyis a 10 százalékos lélektani határt.

Egyes prognózisok 4 százalékhoz közeli idei GDP-mínuszt sem zárnak ki Nagy-Britanniában.
Gordon Brown elítélte a "vadsztrájkokat", saját kormányának egyik magas rangú tagja azonban utalást tett arra, hogy London esetleg az EU-hoz fordul a külföldi uniós állampolgárok munkavállalásának szabályozása ügyében. Alan Johnson egészségügyi miniszter a BBC tévé vasárnapi politikai magazinműsorában azt mondta: új direktívákra van szükség annak biztosítására, hogy a brit átlagnál rosszabb feltételekkel toborzott külföldi munkásokat ne lehessen brit munkavállalók helyett alkalmazni.

Ha a brit kormány valóban tenne ilyen kezdeményezést, az vonatkozna a Nagy-Britanniában alkalmazott kelet-európai munkavállalók jelentős részére is.

Az Ernst & Young könyvvizsgáló cég ITEM Club nevű gazdasági előrejelző részlege már hónapokkal ezelőtt kimutatta egy összehasonlító tanulmányában, hogy a brit munkapiacon dolgozó kelet-európaiak 80 százaléka óránként 6 fontnál (1900 forintnál) kevesebbet keres, ami a brit alkalmazotti átlagbérnek alig a fele.

Nagy-Britannia a 2004-es EU-bővítés után azonnal megnyitotta munkapiacát az akkor uniós taggá vált nyolc kelet-európai ország, köztük Magyarország előtt, és azóta legalább egymillióan érkeztek a térségből munkavállalás céljával. A brit gazdaság súlyosbodó gondjai és a font meredek gyengülése nyomán azonban - szakértői becslések szerint - a kelet-európaiak fele már hazament.