Búcsú a hadkötelezettségtől Németországban

A hivatalban lévő védelmi miniszter, Thomas de Maiziere május közepén hirdette meg a hadsereg reformját, ami nagy vonalakban követte az előd, a doktori disszertációja körüli plágiumbotrányba belebukott Karl-Theodor zu Guttenberg haderőpolitikáját. Ennek keretében pedig célul tűzte ki az olcsóbb, korszerűbb, hatékonyabb és kisebb hadsereg létrehozását, mégpedig úgy, hogy a katonák belföldön jobban kivehessék részüket a többi között a katasztrófa-elhárításból, ugyanakkor a külföldi bevetésekben is nagyobb hatékonysággal közreműködhessenek. Karl-Theodor zu Guttenberg és Thomas de Maiziere ezért gondolta úgy, hogy a szolgálatot vonzóbbá kell tenni, mégpedig az önkéntesség rendszerének bevezetésével.

A kötelező katonai szolgálat - ami az elmúlt években fokozatosan rövidült és mostanra már csak hathónapos lett - Németországban sem örvendett különös népszerűségnek. Noha az elmúlt több mint öt évtizedben kötelezően és néhány hónapra összesen mintegy 8 millióan öltötték magukra a Bundeswehr gyakorló egyenruháját, a rendszert az illetékes hatóságok idejétmúltnak gondolták. Azt remélve, hogy az önkéntesek toborzása nem csak a katonai szolgálatot teszi vonzóbbá, de egyben biztosítja a jobb utánpótlást és a bevetési képesség erősítését.

Ez is magyarázza, hogy a Bundeswehr vezetése az elmúlt hónapokban rendkívüli toborzó kampányba kezdett. Mindenekelőtt különböző reklámfilmekkel igyekezett bemutatni a katonai szolgálat minden szépségét és felelősségét, a bírálók szerint kisebb súlyt helyezve a kockázatokra. Ebből kiindulva "Egy erős hadsereg" helyett a "Szolgálunk, Németország" lett a mottó.

Egy nemzetközi tanulmány szerint a német hadsereg jóval költségesebb, ugyanakkor kisebb mértékben képes külföldi bevetésekre, mint a többi európai. Ezt jelzi, hogy miközben a britek 22 ezer, a franciák pedig mintegy 30 ezer katonával vesznek részt külföldi bevetésekben, a különböző nemzetközi békefenntartó műveletekben, illetve humanitárius akciókban, a Bundeswehr kevesebb mint 10 ezer katonával képviselteti magát. Ezek oroszlánrésze - mintegy fele - Afganisztánban teljesít szolgálatot.

A most elhatározott német haderőreform erre is kiterjed. A védelmi miniszter szerint a külföldi szolgálatot végző német katonák számát csaknem 15 ezerre kell növelni. A jelenleg csaknem 220 ezer fős hadsereg létszámát ugyanakkor körülbelül 180 ezerre kívánják csökkenteni, és ehhez jön még a tervek szerint mintegy 5000 önkéntes, akik közül csaknem 3500 a hét elején ünnepélyes keretek között kezdte meg a szolgálatot. További 1500-at pedig októberben várnak. A jövőben pedig az igényeknek megfelelően alakul majd a kontingens. Eközben a még kötelező katonai szolgálatot teljesítők közül csaknem 10 ezren engedtek a "csábításnak", és úgy döntöttek, hogy a civil élet helyett a Bundeswehr kötelékében maradnak.

Ezzel egy időben az illetékesek a hadsereg tekintélyét, illetve presztízsét is igyekeznek erősíteni. Célul tűzték ki például, hogy növelik a katonák kulturális képzettségét és nyelvtanfolyamokat szerveznek számukra.

Az új rendszer szerint az önkéntes szolgálat minimum 7, maximum 23 hónapig tart, és a katona - vagy katonanő - az után dönthet arról, hogy a hivatásos katonaságot vagy a polgári életet választja. Az önkéntesség idejére a fizetség jóval magasabb annál, mint amennyi a kötelező katonai szolgálatot teljesítőknek járt. A hadsereg természetesen a nők számára is nyitva áll, így a hét eleji első "menetben" 44-en jelentkeztek a gyengébb nem képviselői közül, ami az említett nem egészen 3500-hoz viszonyítva körülbelül 1 százalékot jelent. Az egész hadseregben egyébként a nők aránya jelenleg 9 százalékot tesz ki, a cél a 15 százalék elérése.

Ami pedig a költségeket illeti, a kisebb, olcsóbb és korszerűbb hadsereggel a korábbi védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg 2014-ig mintegy 8 milliárd eurót kívánt megtakarítani. Az utód konkrét számot egyelőre nem említett, de kiszivárgott: ősszel több katonai létesítményt is be akarnak zárni.

Az általános hadkötelezettség Németországban immár történelem. Szakértők szerint ugyanakkor legkevesebb 3-4 évre van szükség annak megállapítására, hogy az új rendszer, illetve az új felépítés beválik-e, és a hadsereg minden szempontból valóban vonzó munkaadó lesz-e.