Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 13 éve

Felmondás előtt érdemes tízig elszámolni

Mielőtt a rossz munkahelyi légkör vagy az unalmas feladatok miatt felindult állapotban beadnánk felmondásunkat, érdemes összeszorított fogakkal tízig elszámolni. Ahogyan Pintér Zsolt fejvadász és karrierszakértő példájából kiderül, egy meggondolatlan váltás még rosszabb helyzetbe is hozhat.

Az új főnököm nem egy leányálom. Sokszor úgy érzem, elnyomják a kreativitásomat, lehetetlen feladatokat adnak. Napról napra egyre szilárdabb az elhatározásom: mindegy hová, de innen bármi áron el akarok menni.

D. Pál (Vecsés)

Ne tegye! Álljon ellen a kísértésnek! Nemcsak azért, mert nem szerencsés felizgatott állapotban döntést hozni, hanem azért is, mert tisztában kell lennie a munkahelyi realitásokkal. A munka olyan, mint a hullámvasút: vannak felfelé ívelő szakaszok és vannak hullámvölgyek. Bizonyos mértékű kudarctűrés kell, hogy legyen még a legaktívabb, legtehetségesebb emberben is.

Tekintsünk a múltbeli sikerekre
Tekintsen vissza a korábbi sikereire és elért eredményeire! Próbálja maga elé képzelni munkájának jövőbeni lehetőségeit! Hiszen nagyon rossz következtetésekre vezet, ha a munkáját kizárólag az éppen most végbemenő fejlemények alapján ítéli meg.
Egyik rokonom története megfelelő tanulságokkal szolgálhat arra, hogy milyen problémákat okozhat, ha elkeseredésünkben, bármi áron munkahelyet változtatunk.

A bankban hiányolta a kreativitást
D. R. az egyik nagybank belvárosi központjában dolgozott, és elég sikeres volt. A bankszakma közismert a viszonylagosan lassú előmeneteli lehetőségekről, ám ehhez képest R. elég gyorsan haladt előre. A közgazdasági egyetem befejezését követően, két év munkaviszonnyal a háta mögött, 26 éves korára már a vállalati hitelezésekért felelős ügyvezető igazgató jobbkeze volt. De R.-ben megmozdultak bizonyos ambíciók, a függetlenség, a kezdeményezőkészség és a kreativitás kibontakoztatása iránti igény.

No persze ezek egy olyan konzervatív ágazatban, mint a bankvilág, nem igazán nyertek kielégülést, úgyhogy R. elkezdett új állás után nézni. Számos fejvadász céget is megkeresett. Végül egyik ajánlat sem tűnt elég vonzónak. Ahogy nőtt a hiábavaló próbálkozások száma, úgy lett R. egyre nyugtalanabb.

Visszasírta korábbi munkahelyét
Úgy fél év múltán, egy vidéki termelővállalatnál olyan állásajánlatot kapott, amelyik megfelelőnek tűnt. "Ha nem is tökéletes ez az állás, úgy tele van a hócipőm a bankkal, hogy már bármit elvállalnék, és ez az ajánlat legalább lehetővé teszi, hogy kilépjek a bankvilágból" - mesélte. "Különben is, ezután az állás után még mindig van esélyem, hogy valami olyat csináljak, amihez igazán kedvem van." Három hónapi papírtologatás, rubrikakitöltés és statisztikakészítés után R. belátta: óriásit hibázott. Ehhez képest a banki állása maga volt a paradicsom.

Ha szakmailag kedvezőtlen az ajánlat
R. alapvetően ott rontotta el a dolgot, hogy a meglevő állását nem egy kedvezőbb lehetőségért adta fel, hanem azért, mert belelovalta magát, hogy bármi áron elmozduljon onnan, mivel "az már kibírhatatlan volt". Sajnos sokan tesznek így, ám az elkeseredés és reményvesztettség kétélű fegyver. Ráadásul nagyon erős érzelmi hullámokat is kelthet. Tehetetlennek, elhagyottnak és levertnek érezzük magunkat. Ilyenkor van az - mint azt fentebb láttuk -, hogy néhány sikertelen próbálkozás, illetve állásajánlat után az ember még a nyilvánvalóan nem testre szabottat is elfogadja.

Káros lehet a rövid távra tervezés
A tanulság: legyen annyi önfegyelme, hogy - hacsak nem ténylegesen elviselhetetlen a helyzet - ne lovalja bele magát egy bizonytalan kimenetelű, esetleg csak rövid távon kecsegtető változtatásba, hanem várja meg, amíg olyan helyet talál, ahol a feladatokkal való azonosulás és - hosszabb távon is - az önmegvalósítás, a szakmai továbbfejlődés lehetősége biztosított.

Follow hrportal_hu on Twitter