"István, nem vagy egyedül!" - válasz a fejvadásztól

"István, nem vagy egyedül! Bár tudom, ez nem nyugtat meg. A közösségi oldalakon jelen lévő informatikusok hetente több megkeresést is kaphatnak. Magányos programozó vagy? Tedd fel magad LinkedInre! Viccet félretéve, érthető, hogy valaki már unja a válaszolgatást, esetleg ki is veri nála a biztosítékot. Nálam meg az elégedetlenség...

Specializálódott, csinos lányok...

Fejvadászokat régebben főleg magas, vezetői pozíciókra bíztak meg a cégek. A horizontális mellett megjelent idővel a vertikális specializálódás is: az egy-egy adott szakmához értő munkaerő-közvetítők. Az első cég itthon 1999-ben alapult meg, amely kifejezetten informatikára fókuszált. Vannak országok, ahol a fejvadászok még informatikán belül is specializálódnak, pl. van olyan, hogy valaki csak Javasokat keres, vagy csak játékiparban dolgozik. Ettől még ez egy relatív fiatal szakma, munka közben lehet megtanulni. Van is még miben fejlődni ezen a téren. Jelenlegi állás szerint informatikai toborzást nem tanítanak itthon sehol, pedig nagyon eltér minden mástól módszerek tekintetében.

A megjegyzésen, hogy főleg dekoratív, angolul beszélni tudó lányok szakmája a fejvadászat, jót mosolyogtam. Igaz, hogy ez csak az én környezetemet tükrözi, de elhivatott IT recruiter van annyi férfi, mint nő. (Nekünk is van egy Ádámunk és egy Attilánk, akik nem is HR területről érkeztek, hanem játékiparból, illetve open source közösségből.) Az életkor is heterogén, sokan nem ma kezdték. Tény, hogy jobbak a nemi arányok, mint az iparágban általában. Szerintem ennek örülni kell.

A fejvadászok akkor fogják ismerni a jelölteket, ha volt interjú, de legalább egy kötetlen, személyes beszélgetés. A telefonos előszűrés nem lehet elégséges egy ember megismerésére. Egy profi, pszichológiailag is képzett interjúztatót leginkább a motiváció fog érdekelni, amibe persze beletartozik a technológiai érdeklődés is. Ha emberileg is megismerte az informatikust, jelentősen csökkenni fog a kiajánlható pozíciók száma. Számos barátom és jelöltjeim is belefutnak abba, hogy ha határozott elképzelésük van, mit és hol szeretnének, bár kínálati piac van, nehezen találnak maguknak megfelelő projektet, céget. Ez nem annyira meglepő. A technológiai tapasztalaton kívül számos más dolognak kell passzolnia a fizetési igénytől a főnök személyiségén át az ambíciókig.

(A fizetésekkel kapcsolatos titkolózást őszintén nem értem. Nálunk minden pozíció mellett ott a sáv, amiben gondolkodni lehet... Jót tenne a transzparencia a piacnak.) A niche projektek sok esetben nem kapnak akkora vizibilitást, mert lehet, a cégnek nincs pénze marketingre, pl. a startupoknak. Ezért is jó jóban lenni a fejvadásszal, akinek a munkája, hogy ismerje a piaci lehetőségeket.

A Pareto-elv itt is működik

Az elégedetlenség nagy részét két okra vezetném vissza.

Az első és legfontosabb szerintem, hogy az a fejvadász, aki informatikára adja a fejét, szeresse ezt az iparágat. Az IT különleges terület. Nagyon dinamikus, folyamatosak a változások. Nagyon izgalmas, motiváló feladatokkal lehet találkozni, ha valakit ez érdekel. Viszont éppen a változások gyorsasága és a speciális szakmai tudás miatt rengeteg új információt kell felszedni folyamatosan a piacról, technológiákról. Az IT szeretete nélkül nagyjából esélytelen ezt a munkát végezni. Nem azt mondom, hogy egy sikeres IT recruiternek tudnia kell kódolni, de azt igen, hogy alapfogalmakkal legyen tisztában, olvasson, akarja megérteni. Idővel összeáll a kép, hogyan függnek össze a különböző technológiák, mi mire jó, de ez idő és leginkább sok interjú.

Ha valakit érdekelnek a hárombetűs szavak, kisebb eséllyel keres meg irreleváns pozíciókkal. A piaci változásokat is érdemes követni, anélkül nehéz karriertanácsot adni, segíteni bérkérdésekben, önéletrajzot átírni. Az elhivatottság két dolgot fog eredményezni: érteni akarja majd a fejvadász, hogy mi van az önéletrajzban, ez hogyan passzol a technológiai elvárásokhoz, és hosszú távon gondolkodik majd a jelöltjében: tartja majd a kapcsolatot, alkalmanként érdeklődik.

Az csak hab a tortán, ha ezt hagyja is neki a munkaadója a mindennapi munka mellett és erőforrás is van rá. Sajnos, az üzleti döntések nem mindig támogatják a motivált munkavégzést és a hosszú távú gondolkodást. Sajnos, ez ilyen piac... Érdemes különválasztani a döntéshozók és a tanácsadók felelősségét. Bárhol dolgozhatnak jó szakemberek, velük egyénileg érdemes tartani a kapcsolatot, bárhova mennek később.

Megkockáztatom, hogy a tanácsadó elhivatottsága és a demotiváló üzleti modell okozza az elégedetlenség nagy részét. Kezdhetnénk boncolgatni az üzleti-stratégiai döntéseket, a piaci jellemzőket, de sok mindent ma, most, azonnal nem lehet megváltoztatni.

Mit tehetsz te, hogy a „beolvasáson” túl jobb legyen a helyzet?

Ha egyszer kitetted magad a LinkedInre, feltöltötted az önéletrajzod egy adatbázisba, azt az információt gondoznod kell. Ha ezt nem szeretnéd, töröld magad. Ne szerepeljen a PHP, ha utoljára 10 éve egyetem alatt fejlesztettél weboldalakat. Releváns információt közölj áttekinthetően.

Segítheted a recruiterek munkáját, ha az önéletrajzod első oldalának első harmadába, amit a legtöbben megnéznek (vannak erre vonatkozóan eye tracking kutatások), illetve LinkedInen a Summary részbe odaírod néhány mondattal, hogy mi az a technológia, terület, ami érdekel, és mi az, amivel ne keressenek. Ezt organikusan kell fejleszteni, ahogy kapod az irreleváns megkereséseket. Egy ismerősöm pl. full stack fejlesztő, Java backend, JS frontend, de a frontendet utálja. Adatbázisok érdeklik, elosztott rendszerek és adat vizualizáció. Miután a sokadik frontendes melóval keresték meg, inkább kiírta, hogy azzal ne keressék.

Nem kell válaszolni mindenre, de ha válaszolsz, és adsz visszajelzést a tanácsadónak, ő is tanul belőle, megspóroltad magadnak, hogy ismét olyannal keressen meg, ami nem érdekes neked. Ez tőled feltételez hosszú távú gondolkodást. Tanítani kell a piacot, különben nem lesz változás.

Ha nem mondanak konkrétumokat az interjú során, kérdezz. Az nem a tanácsadó hibája sok esetben, hogy kevés információ áll rendelkezésére a pozícióról. Felelőssége lehet, hogy utánajárjon annak érdekében, hogy minél részletesebb információt tudjon adni a projektről, cégen belüli lehetőségekről. Ha okos, jegyzetel és utánajár. Hosszú távon az lesz az érdeke, hogy minél tovább maradj a cégnél. Annál jobb teljesítmény-mutató nincs is egy fejvadásznak. Ehhez viszont az kell, hogy minél több információ cseréljen gazdát kölcsönösen és őszintén. A garanciát túlélni nem túl kifizetődő hosszú távon, ebben (is) egyetértünk. Ezzel visszakanyarodtam a tanácsadó cég stratégiájára, üzleti döntéseire, financiális lehetőségeire.

Ha valaki jó fej volt, tartsd vele a kapcsolatot. Cégek jönnek-mennek...
A válaszom azért született meg, mert hiszek abban, hogy mindannyiunk jól felfogott, közös érdeke az, hogy a fejvadász szakma színvonala, reputációja nőjön az informatikusok szemében, és nyílt, higgadt kommunikációval közösen tegyünk ennek érdekében. Az írás az enyém, de nyugodt vagyok afelől, hogy munkatársaim is egyetértenek."

Az írás eredetije a Mimox blogján jelent meg.

A szerzőről:

Lőrincz Orsolya 5 éve dolgozik HR, ezen belül toborzási területen. Pszichológusként végzett az ELTE-n. Két éve IT karrier-tanácsadóként dolgozik a Mimox Kft-nél. A cég 1999-ben alakult. Ügyfeleik között kicsi startupoktól a nagy multikig sokféle cég megtalálható Kanadától Szingapúrig. Izgalmas közvetítései közül egy data scientist keresést említ a pozíció újszerűsége miatt, illetve egy iOS mobilapplikáció-fejlesztőt, amellyel egy zürichi startup cég bízta meg. Hobbija és nagy szerelme az informatika, éppen Pythonban tanul programozni.