Kétesélyes az uniós kékkártya sorsa

Az Európai Bizottság azért kezdeményezte a minden tagállamban munkavállalási lehetőséget biztosító (az amerikai zöldkártyához hasonló) uniós kékkártya bevezetését, hogy jól képzett munkaerőt csábítson az unióba. Jelenleg ugyanis a világ szakképzetlen migránsainak 85 százaléka az unióba tart, a magasan képzetteknek csupán az 5 százaléka. Ezzel szemben az USA a jól képzettek 55 százalékát veszi fel, s a képzetleneknek csak az 5 százalékát. Ez főleg annak köszönhető, hogy az Európai Unióba főleg gazdasági migránsok, családegyesítési jogcímen érkezők és üldözés elől menekülők kerülnek be. A kékkártya a jól képzetteknek lenne vonzó.

A tagállamok ellenállását látva azonban Jacques Barrot már lemondott arról, hogy a kártya azonnali teljes jogot biztosítson a munkavállalásra bármely tagállamban - most már csak azt próbálja elérni, hogy legalább hosszú távon könnyítse meg az átjárást az egyik tagország munkaerőpiacáról a másikra. Heves vita van azonban a tagállamok között arról, hogy pontosan ki is nevezhető jól képzett munkavállalónak, és mekkora fizetést kell egy ilyen személynek biztosítani ahhoz, hogy ne lehessen a bérdömping vádjával élni.

A soros francia elnökség most azt tanácsolja, legalább háromévnyi felsőfokú tanulmányokat és legalább ötéves munkatapasztalatot kössenek ki feltételül. Minimális jövedelemszintet is megszabnának a franciák, méghozzá másfélszer akkorát, mint a bevándorló által megcélzott tagállamban érvényes átlagfizetés. Az Európai Bizottság a minimálbér (vagy ennek hiányában a szociális segély) háromszorosát szeretné elrendelni: ezzel például Romániában már havi 400 euróért lehetne kékkártyás külföldit foglalkoztatni, Németországban viszont csak 7170 euróért. Több tagállam viszont inkább az átlagfizetéshez kötné a kritériumot, mondván, az EU-nak a minimálbérrel kapcsolatban nincs joghatósága.

Világgazdaság