Kötetlen munkaidő - a foglalkoztás jolly jokere?

Bár sok esetben jolly jokerként jelenik meg a munkaszerződésekben, hiszen a kötetlen munkarendben foglalkoztatottak esetében nincs munkaidő-nyilvántartási kötelezettség és nem fizetendő túlórapótlék, alkalmazása megfelelő körültekintést és megfontolást igényel.

A munkarendet és a munkaidő-beosztást alapvetően a munkáltató jogosult megállapítani. Ezt a jogot azonban, saját döntése alapján, átengedheti a munkavállalónak, ilyenkor beszélünk kötetlen munkarendről. A kötetlen munkarend azonban nem azonos azzal, hogy ezt a felek a munkaszerződésben feltüntetik. Kötetlen munkarendről ugyanis akkor beszélhetünk csak, ha a munkáltató heti átlagban legalább a napi munkaidő fele beosztásának jogát - a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel - a munkavállaló számára írásban átengedi. Vagyis, a munkaszerződés erre vonatkozó rendelkezése mellett a munkarend meghatározásának ténylegessége is szükséges. Olyan munkavállaló esetében, akitől elvárt, hogy 9-től 6-ig az irodában üljön, ez a feltétel - természetesen - nem teljesül. Esetükben tehát téves a munkaszerződés erre vonatkozó rendelkezése és a munkáltató hibázik, ha nem vezet munkaidő-nyilvántartást és nem fizet az esetlegesen teljesített túlmunkáért ellenértéket.

Munkaidőkeret

A munkáltató rugalmas(abb) munkaidő- és munkaerő-gazdálkodását segítheti a munkaidőkeret alkalmazása.

Ebben az esetben a munkavállaló által teljesítendő munkaidő - legfeljebb négy hónapos, illetve speciális esetekben ennél hosszabb időtartamban - keretjelleggel kerül meghatározásra. A munkáltató a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meghatározza és közzéteszi, ezt követően a munkaidővel kapcsolatos bizonyos kérdések (pl. heti rendes munkaidő, túlmunka) csak a munkaidőkeret átlagában vizsgálandók. Vagyis a felek a munkaidőkeret végén számolnak el egymással a túlmunka tekintetében, hiszen túlmunkának elsősorban az számít, amit a munkavállaló a munkaidőkeretben irányadó rendes munkaidőn felül végzett.

Ez nagyfokú rugalmasságot biztosít a munkaidő felhasználása tekintetében, hiszen a munkáltató - az üzleti tevékenység periodikus változásaira reagálva - eltérően oszthatja be a munkavállaló munkaidejét a munkaidőkeret egyes fázisaiban. A munkaintenzívebb időszakokban hosszabb napi munkaidőt és kevesebb pihenőnapot tervezve, kevésbé munkaintenzív időszakokban pedig több szabadidőt biztosítva alakíthatja a munkaidő-beosztást.

Advocatus HR Blog