Magyar cégtemető Romániában és Ukrajnában

A külföldi tulajdonossal is rendelkező több mint 40 ezer magyarországi cég közül a legtöbb német érdekeltség. „Az 5200 németországi érdekeltségű vállalat túlnyomó része rendeltetésszerűen működik, beszámolóik szerint összességében 8 ezer milliárd forint éves árbevételt érnek el, és 30 milliárd forint adót fizetnek évről évre” – mondja Pertics Richárd, a BCE Nemzeti Cégtár Nonprofit Zrt. vezérigazgatója. Csakhogy hiába áll Németország a lista élén, a Magyarországon céget fenntartók TOP 20-as listájára sok olyan ország neve is felkerült, amely nem kifejezetten az adók helyi megfizetéséről híres.

A listán mindjárt a második és harmadik helyen Ukrajna és Románia szerepel. Jó lenne azt gondolni, hogy a határon túli magyarság tevékenysége vagy a szomszédos országok közötti normális gazdasági kapcsolatok kiaknázása hívja létre ezeket a társaságokat, de az ukrán és román cégek alaposabb vizsgálata ezt nem támasztja alá.

Az ukrán és román cégtulajdonosok jelentős része a jelek szerint inkább a felhalmozott tartozások, illetve a jogi felelősség áthárítása miatt kerülhetett képbe. Az utóbbi tíz évben bevett gyakorlattá vált, hogy a hazai tulajdonosok úgy próbálnak megszabadulni felhalmozott tartozásuktól, hogy cégüket a tartozással együtt elérhetetlen külföldi magánszemélyeknek adják el. „A szigorodó jogszabályok ellenére Magyarországon csaknem 4500 ukrán és ugyanennyi román érdekeltségű cég működik, de beszámolót csak 26 százalékuk tesz közzé, ami a jogszabályok értelmében eleve az adószám felfüggesztéséhez vezethet” – mondja a Nemzeti Cégtár igazgatója.

További probléma, hogy a mérleget leadó román és ukrán cégek adózás előtti eredménye összességében negatív, jelentős részük feltételezhetően nem azért van jelen Magyarországon, hogy gazdasági tevékenységet folytasson, hanem azért, mert az eredeti tulajdonosok felelősségének eltüntetése még nem fejeződött be. „A hazai vállalatok számára a legnagyobb veszélyt az ilyen típusú offshore cégek jelentik; ezekben az esetekben a tulajdonosi háttér és a kapcsolt vállalkozások ellenőrzése az egyik legfontosabb feladat üzletkötés előtt” – mondja a vezérigazgató.

A befektető államok és a szomszédos országok mellett megjelennek kisebb, távoli országok is, amelyek nyilvánvalóan adózási szempontok miatt kerülhettek fel a listára. „Olyan adóparadicsomként ismert országok, mint Ciprus, a Seychelles-szigetek és Suriname toplistás helyezése egyértelműen arra utal, hogy még van hova fejlődnie a hazai üzleti etikának. Az adózási morál fejlődése kulcskérdés lesz az ország hosszú távú versenyképességének biztosításához” – fejti ki Pertics.

Ha az offshore cégek hazai elhelyezkedését vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a külföldi érdekeltségű cégek 70 százaléka budapesti vagy Pest megyei székhellyel rendelkezik. „Természetes, hogy a külföldi tulajdonosok a fővárost preferálják, azonban a budapesti túlsúlyhoz nagyban hozzájárul az is, hogy az adóoptimalizálási és tartozásmentesítő offshore gyakorlat leginkább itt tudott kialakulni. Az ukrán érdekeltségű cégeknek például több mint 80 százaléka a fővároshoz vagy Pest megyéhez köthető, holott logikus lenne, hogy nagyobb számban szerepeljenek közöttük határ menti települések” – mondja Pertics Richárd.

A hazai cégek offshore szempontú vizsgálata is azt támasztja alá, hogy az oktatásnak, a céginformációs kultúra fejlődésének kiemelt szerepe lehet a gazdasági stabilitásban és a lánctartozások csökkentésében. Jogi kiskapuk ugyanis mindig lesznek, és az adóhatósági apparátusnak nincs – és nem is lehet – kapacitása ekkora cégstruktúra folyamatos és szigorú ellenőrzésére.