Miért nincs a legtöbb cégnek esélyegyenlőségi terve?

Esélyegyenlőségi tervet - a Munka törvénykönyve értelmében - az 50-nél több munkavállalót foglalkoztató költségvetési szervek és a többségi állami vagy önkormányzati tulajdonban álló vállalatok kötelesek elfogadni a 2004-es uniós csatlakozás óta.

A kutatásból kiderül, hogy tavaly a versenyszférába tartozó munkahelyek 7 százalékában esélyegyenlőségi terv, 11 százalékban pedig más ezzel foglalkozó dokumentum - például az általános vagy alapszabály, etikai kódex, a diszkriminációt tiltó belső eljárások és az előnyben részesítő különböző szabályzatok - rendezik az esélyegyenlőség kérdését, valamint a különböző hátrányos helyzetű csoportok előnyben részesítését.

Az esélyegyenlőségi terv tehát csak az intézmények egy kisebb része számára törvényi előírás, azonban az esélyegyenlőséggel foglalkozó írásos dokumentum számos multinacionális cégnél a külföldi vállalatközpont elvárása, illetve a különböző európai uniós pályázatok elbírálásánál is előnyt jelenthet - jegyzi meg a Tárki a közleményben.

Azoknál a cégeknél, amelyeknél nincs esélyegyenlőségi terv - vagy az esélyegyenlőséggel kapcsolatos más dokumentum -, ott ezt a vállalati vezetők 41 százaléka azzal indokolja, hogy ilyenre nincs is szükség, 28 százalékuk pedig arra hivatkozott, hogy van esélyegyenlőségi politikájuk, de nem írták le. Az esélyegyenlőségi terv hiányának gyakori oka még az is, hogy a vállalatnál - vezetőik elmondása szerint - nincs, vagy alig van néhány hátrányos helyzetű dolgozó. A vezetők körülbelül negyede elismerte, hogy kellene ilyen szabályozás, de még nem foglalkoztak vele. A válaszoló vezetők egyötöde viszont egyszerűen csak arra hivatkozott, hogy nincs esélyegyenlőségi tervük, mert nem kötelező - derül ki az eredményekből.

A "létező, de nem leírt" esélyegyenlőségi politika a közepes (50-249 főt foglalkoztató) és a nagyobb (250 főnél több munkavállalót foglalkoztató) vállalatok esetében - jelentősen meghaladva az átlagot - 28 százalék. A foglalkoztatottak száma alapján közepes cégek 34 százaléka, a nagyobbaknak pedig 37 százaléka érvelt úgy, hogy az esélyegyenlőséget biztosítják ugyan, de nem leírt dokumentumok alapján.