Minimálbér - 100 ezer fölött lenne fair

Magukért beszélnek a számok: a minimálbér nyomába sem ér a létminimumnak, s ezen az sem változtatott volna lényegesen, ha a munkaadók elfogadták volna a munkavállalók 80 ezer forintos ajánlatát az országos érdekegyeztetésen.

A minimálbér és a létminimum fogalmából szervesen következne, hogy a minimálbér legalábbis elérje a létminimumot, ám ez a gyakorlatban mégsem történik így.

Sokan keresnek keveset

A minimálbér környékén keresők csaknem a munkavállalók egyharmadát teszik ki. A kormányzat által használt statisztikák szerint a versenyszférában a minimálbér és a 100 ezer forint közötti jövedelemsávban található a munkavállalók 30 százaléka.

Egyes politikusok időről időre arra utalnak nyilatkozataikban, hogy a minimálbér közelében keresők jelentős része "zsebbe kapja" a fizetését. Így könnyen az a benyomás keletkezhet, hogy a minimálbér környékén keresők tulajdonképpen adóelkerülők.

A valóság azonban más. Általában elmondható, hogy a nagyobb vállalatoknál a fizetések is magasabbak, de a mezőgazdaság, a könnyűipar, a kiskereskedelem olyan szektorok, ahol a legnagyobb, legtőkeerősebb vállalatoknál is meglehetősen alacsony a bérszínvonal. Az ezekben a szektorokban dolgozók közül sokan biztos hogy valóban a minimálbér környékén keresnek - tudtuk meg Adler Judittól, a GKI kutatójától.

Számos minimálbér környékén kereső van a kisebb cégeknél, ezek egy részénél valóban gyakorlat a "zsebbe fizetés", de hogy mekkora részüknél, azt becsülni sem lehet - tette hozzá a kutató.

Nyomott a magyar bérszínvonal

Nemcsak a minimálbér alacsony, általában véve nyomott a magyar bérszínvonal - mondta Adler Judit. Sokan gondolják, hogy az alacsonyan tartott bérek versenyképességi előnyökkel járnak, s segítenek megőrizni a foglalkoztatottságot. Valójában azonban itt nincsenek szoros összefüggések, s ez a stratégia hosszabb távon visszaüt. A színvonalas, termelékeny munka nem fér össze tartósan az alacsony bérszínvonallal - vélte a kutató.

A vállalkozások érdekvédői gyakran érvelnek azzal a minimálbéremelés - sőt, általában a minimálbér - ellen, hogy nem tudják kigazdálkodni a többletköltségeket. A másik gyakori érv - amelyet egyes, liberális elveket valló közgazdászok hangoztatnak -, hogy miért fizessen a vállalkozó többet annál, mint amit a munka ér. Ha a munka értéke nem éri el a minimálbér értékét, akkor miért kellene akár a minimálbért kifizetni - kérdezik e közgazdászok. (Többek között így vélekedik e kérdésről Simor András jegybankelnök is, akinek egyébként a fizetése több mint duplája az amerikai jegybankelnökének - bár ez elvi szempontból természetesen mellékes.)

Mindezek jogos fölvetések Adler Judit szerint is, de hozzáteszi, a vállalkozásoknak alapvetően olyan tevékenységeket kellene végezniük, amelyeknek van akkora jövedelemtermelő képességük, hogy a munkavállalóik a létüket fönn tudják tartani.

További sajátos dimenzióját adja a minimálbér kérdésének, hogy az állam többet vár el minimális járulékalapként, mint a minimálbér. A 2006-ban bevezetett dupla minimálbér - amelynek alkotmányosságáról az Alkotmánybíróság máig nem döntött - rendszere helyett jövőre lép életbe a "tevékenységre jellemző kereset".

Az 1970-1989. években a létminimum és a bruttó minimálbér növekedése jól követte egymást, de a minimálbér az egész időszakban a létminimum alatt maradt, a
minimálbér sosem biztosította a legszerényebb mértékű megélhetést sem, igaz, időről időre közelített az ehhez szükséges összeghez. A tervutasításos gazdaság lebontásával párhuzamosan a minimálbért gazdasági
kategóriaként kezdték értelmezni, amely nem annyira a létminimum függvényében, mint a bér- és keresetszabályozási rendszer részeként alakulhat. 1991 elejére világossá vált, hogy a minimálbér és a létminimum között mesterségesen kialakított kapcsolat lehet ugyan logikus, de a gyakorlatban úgysem érvényesül” - írja Berki Erzsébet a Minimálbér 2001-2002 című tanulmányában.

A 2001-es, 2002-es drasztikus emelés sem volt elegendő ahhoz, hogy a nettó minimálbér elérje az egyszemélyes felnőtt háztartás létminimumát.