kapubanner for mobile
Megjelent: 19 éve

Munkavállalási lehetőségek az Európai Unióban

Azt a lehetőséget, hogy egy tagállam állampolgára egy másik tagállamban szabadon, az adott tagállam munkavállalóival azonos feltételek mellett vállaljon munkát, a közösségi jog bizto-sítja. A csatlakozási tárgyalások folyamán azonban a jelenlegi tagállamok kérték, hogy az új tagállamok állampolgárai számára egy bizonyos ideig még ne kelljen biztosítaniuk ezt a lehetőséget. Vagyis a közösségi jog alkalmazásának felfüggesztését kérték, amit derogációnak nevezünk.

A közösségi jog alkalmazásának kötelezettsége alóli átmeneti mentességet, derogációkat általában a közösségi jogot átvenni köteles csatlakozni kívánó országok, köztük Magyarország kért; ilyen volt többek között a tagállamok állampolgárai általi termőföldvásárlás magyarországi tilalmának átmeneti időszak alatti fenntartása. A munkavállalás feltételeit illetően azon-ban az a sajátos helyzet állt elő, hogy a jelenlegi tagállamok igényeltek eltérést a közösségi szabályozástól.

A csatlakozási tárgyalásokon született megállapodások alapján a Csatlakozási Szerződésben rögzített módon a jelenlegi tagállamok az új tagállamokkal szemben a csatlakozást követő átmeneti időszakban nem a közösségi jogot, hanem nemzeti szabályozásukat alkalmaz-zák. Ez az átmeneti időszak legfeljebb hét évig tarthat, 2+3+2 éves szakaszolás szerint. Ez alatt az idő alatt a jelenlegi tagállamok 2004. május elsejét követően a magyar állampolgárok munkavállalását saját döntésük szerint továbbra is feltételekhez köthetik.

Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozáskor részesévé válik az Európai Gazdasági Térségnek is. Tekintettel arra, hogy az EGT-ben részes nem EU-tagállamok - Norvégia, Izland és Liechtenstein - is részesei az Unió egységes belső piacának, ennek a három ország-nak a viszonylatában is érvényesülnek a Magyarország uniós csatlakozási szerződésében rög-zített átmenetek.


1. A munkaerő-áramlásra vonatkozó átmeneti időszak három szakasza

A csatlakozást követő első két évben valamennyi jelenlegi tagállam a saját nemzeti jogszabályai szerint engedélyezi a csatlakozó országok állampolgárainak munkavállalását. Nemzeti jogszabályai keretében saját döntése szerint akár engedélymentessé is teheti a munkavállalást, hasonlóan a közösségi jog szabályaihoz, akár korlátozásokat is fenntarthat.

Amennyiben a két év lejárta előtt (2006. április 30-ig) nem jelzi a tagállam, hogy a magyar állampolgárokkal szemben továbbra is fenn akar tartani a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat, úgy a harmadik évtől (2006. május 1-jétől) az adott ország és Magyarország vi-szonylatában automatikusan a teljesen szabad munkavállalást biztosító közösségi jogszabály-ok lépnek életbe.

Az ötödik év végét követően a hetedik év végéig a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat csak akkor alkalmazhatják a jelenlegi tagállamok, ha igazolható, hogy a közösségi jog alkalmazása, azaz az új tagállamokból érkező munkavállalók korlátozásmentes beáramlása, munkaerőpiaci zavarokat okozna.


2. A csatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciái

Az átmenet első két évében tehát minden jelenlegi tagállam nemzeti jogszabályait alkalmazza a magyar munkavállalók esetében. A tagállamok szabályozási megoldásai várhatóan különfélék lesznek, a teljesen korlátozásmentes munkavállalás biztosításától a jelenlegi munkaválla-lási engedélyezés fenntartásáig. Ugyanakkor a jelenlegi korlátozó szabályaikat fenntartani kívánó országok is kötelesek biztosítani azokat a jogosultságokat, amelyeket Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon kivívott, és amelyek a Csatlakozási Szerződésbe is bekerültek:

- A visszalépés tilalma
A jelenlegi tagállamokban a munkavállalás nem köthető szigorúbb feltételekhez a csatlakozás után, mint amelyek a Csatlakozási Szerződés aláírásának időpontjában, 2003 áprilisában fennálltak. Vagyis, ha például Magyarország és egy jelenlegi tagállam viszonylatában kétol-dalú egyezmény kvótát határozott meg az egyéni munkavállalókra, az semmiképpen nem csökkenthető.

- A közösségi preferencia biztosításának kötelezettsége
Ha egy jelenlegi tagállam úgy dönt, hogy a csatlakozást követően is fenntartja a munkavállalási engedélyezési eljárást, akkor a munkavállalási jogosultság tekintetében előnyben kell részesítenie a csatlakozó országokból érkező munkavállalókat harmadik országok állampolgáraival szemben. Vagyis, amennyiben egy adott meghirdetett álláslehetőség feltételeinek egy magyar és egy nem uniós állampolgár egyformán megfelel, úgy az adott tagállam köteles előnyben részesíteni a magyar jelentkezőt.

- A 12 hónapos szabály
Az a magyar állampolgár, aki a csatlakozás pillanatában legalább 12 hónapig jogszerű munkavállalóként jelen van egy adott jelenlegi tagállamban (pl. egy éves munkavállalásra feljogosító munkavállalási engedéllyel dolgozik), a 12 hónap letelte után az adott tagállamban a to-vábbiakban szabadon, munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát. Az így szerzett szabad munkavállalási jogával addig élhet, amíg az adott tagállam munkaerőpiacát önként el nem hagyja. Ez a szabad munkavállalási jog megilleti azokat is, akik a csatlakozást követően vál-nak jogosulttá munkavállalásra egy adott jelenlegi tagállamban, és a munkavállalási engedélyük legalább 12 hónapra szól.

- Családtagok, akik valamely harmadik ország (nem EGT tagállam) állampolgárai
Amennyiben egy magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja a csatlakozás pillanatában a 12 hónapos szabály alá eső magyar munkavállalóval együtt valamely jelenlegi tagállamban tartózkodik, úgy a csatlakozást követően közvetlenül lehetősége nyílik szabad munkavállalásra. Amennyiben a családtag csak a csatlakozást követően tartózkodik a magyar állampolgárral együtt az adott tagállamban, úgy nem azonnal, hanem a Csatlakozási Szerződésben szabályozott feltételek mellett bizonyos idő eltelte után lesz jogo-sult az engedély nélküli munkavállalásra.


3. Kiküldetés az Európai Unió tagállamaiba

2004. május 1. után Magyarországon is alkalmazandók az EU 1408/71/EGK és 574/72/EGK számú, úgynevezett koordinációs rendeletei (a továbbiakban együtt: Rendelet), amelyek meghatározzák, hogy az egyes EU-tagállamok állampolgárai közül kik, és milyen mértékben tartoznak egy másik EU-tagállam jogszabályainak hatálya alá, ha abban a tagállamban tartóz-kodnak, vagy végeznek munkát.

A rendelet 13-17. cikkei rögzítik azokat az általános és különös szabályokat, amelyek alapján meghatározható, hogy adott esetben az EU-n belül mozgó munkavállaló/egyéni vállalkozó esetében, mely tagország jogszabályait kell a szociális biztonsági rendszer keretébe tartozó juttatások vonatkozásában alkalmazni.

Általános szabály, hogy a dolgozó abban az államban biztosított, ahol kereső tevékenységét végzi (lex loci laboris elve).

A Rendeletben megfogalmazott általános szabály (13. cikk) szerint csupán egyetlen tagállam jogszabályait lehet alkalmazni, az alábbiak szerint:
- akit valamely tagállam területén foglalkoztatnak, azon ország jogszabályai alá tartozik, ahol e foglalkoztatás történik,
- aki egyéni vállalkozó, azon tagállam jogszabályai alá tartozik, ahol ezen önálló vállalkozási tevékenységet kifejti,
- akit hajó fedélzetén foglalkoztatnak, azon tagállam jogszabályai alá tartozik, amely tagország lobogója alatt hajózik,
- a köztisztviselők és a velük azonos jogállású személyek azon tagország jogának hatálya alá tartoznak, amelynek hatóságai foglalkoztatják.

Ezen általános szabályok alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a Rendelet 14-17. cikkelyei nem állapítanak meg az általánostól eltérő különös szabályokat.

Különös szabályok: A Rendelet 14-16. cikkelyek különös szabályai az alábbi foglalkozások esetében határoznak meg eltérő szabályokat:

Kiküldetésnek minősül a szokásosan két vagy több tagország területén történő foglalkoztatás, az utazó, vagy repülő személyzet foglalkoztatása, a kiküldetés vagy állandó képviselet esetében, továbbá eltérő szabályokat állapít meg az önálló tevékenységet folytatók speciális esetében, a tengerészekre stb. Amennyiben egy munkáltató munkavállalóját egy másik tagállam területére munkavégzés céljából küldi ki, vagy egy önálló vállalkozó tevékenységét egy másik tagállamban fejti ki, akkor a másik tagállamban történő munkavégzés ellenére a dolgozó/önálló vállalkozó továbbra is a kiküldő állam jogszabályai szerint lesz biztosítva úgy, mintha továbbra is ennek a területén dolgozna. A kiküldetés időtartama 12 hónap lehet, melyet egyszer - újabb 12 hónappal - meg lehet hosszabbítani. A kiküldetés igazolására szolgáló nyomtatvány (E 101) igazolja a munkavégzés helye szerinti ország illetékes hatóságának, hogy adott dolgozó továbbra is abban az államban marad biztosított, amelyből kiküldték, továbbá, hogy a munkavégzés helye szerinti országban mentesül a járulékfizetési kötelezettség alól.

Munkavégzés egyszerre több tagállamban
- Amennyiben a munkavállaló egyidejűleg több tagállamban vállal munkát, akkor annak az államnak a jogszabályait kell alkalmazni, amelyben a munkavállaló állandó lakóhelye van, ha ebben a tagállamban is végez munkát. Ez a szabály megfelelően irányadó az önálló vállalkozókra is.
- Ha az illető munkavállaló több tagállamban is végez munkát, de egyikben sincs lakóhelye, akkor annak az államnak a joga lesz az irányadó, melyben a munkáltató székhelye van, illetve a vállalkozásnak bejegyzett irodája van.
- Önálló vállalkozók esetében annak az államnak a jogát kell alkalmazni, melyben az önálló vállalkozó tevékenységének túlnyomó részét folytatja.
- Amennyiben az illető személy munkavállaló az egyik tagállamban és ezzel egyidejűleg egy másik tagállamban önálló vállalkozó, akkor rá - fő szabály szerint - annak a tagállamnak a joga lesz az irányadó, melyben a munkaviszony keretében alkalmazzák. Egyes speciális ese-tekben megengedett a kettős járulékfizetés is.

A rendelet 17. cikkelye alapján két vagy több tagállam, illetve ezek illetékes hatóságai közös megállapodással eltérhetnek a fenti rendelkezésektől is, bizonyos személyek, vagy személyek bizonyos csoportjai érdekében. Magyarország tekintetében az illetékes hatóság az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

A Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) 105. § rendelkezik a kirendelés intézményétől elkülönülő kiküldetésről. A kiküldetés lényege, hogy a munkáltató a munkavállalót
- gazdasági érdekből,
- ideiglenesen
- szokásos munkavégzési helyén kívül
- kötelezheti munkavégzésre.

Főszabály szerint a kiküldetés ideje alatt a munkavállalót a szerződés szerinti munkabére illeti meg.

Kiküldetésről tehát akkor beszélünk, ha
- a munkáltatói jogokat a kiküldetés során is a kiküldő munkáltató gyakorolja,
- a munkabért a kiküldő munkáltató fizeti, és
- a munkabérhez kapcsolódó járulékok fizetése is úgy történik, mintha a munkavállaló a kiküldő munkáltató telephelyén lenne foglalkoztatva.


Különleges szabályok

Egyéni vállalkozó is "kiküldheti magát" külföldi munkavégzésre. Ebben az esetben mind a munkáltatókra, mind a munkavállalókra irányadó feltételeket teljesítenie kell, továbbá a kiküldetése szerinti állam szabályai szerint is teljesítenie kell az egyéni vállalkozáshoz szüksé-ges feltételeket.

A "közmunkáltató" által kiküldött dolgozók a fenti feltételekkel, többnyire időbeli korlátozás nélkül válhatnak kiküldötté.

A kiküldött személy úgy tekintendő, mintha kiküldetésének ideje alatt is Magyarországon foglalkoztatnák. Ennek értelmében biztosítási időket a magyar szabályok szerint szerez.

A kiküldött munkavállaló pénzbeli ellátásokat a magyar szabályok szerint igényelhet magyar egészségbiztosítás szerveitől. Az ellátások alapja a magyarországi járulékalapot képező jövedelem.

Kiküldetés esetén a kiküldött magyar munkavállaló a tagállamokban mentesülhet az ottani jogszabályok szerinti biztosítási kötelezettségtől. A mentesülés időtartama egységesen 12 hónap, amely az E 101 jelű formanyomtatvánnyal igazolható.

Az EU egyéb tagállamaiba kiküldött magyar biztosítottak esetén az E 101 jelű nyomtatványt az OEP állítja ki. A nyomtatvány csak magyar állampolgárságú, vagy valamely EU-tagállam állampolgárságával rendelkező magyar biztosított részére adható ki.

Szükséges igazolások:
- foglalkoztatói nyilatkozat, megrendelő,
- igazolás az önfoglalkoztatói (egyéni vállalkozói) jogviszonyról.


4. Munkavállalással összefüggő gyakorlati tudnivalók

A szabad munkavállalást korlátozó átmeneti időszak kizárólag az elhelyezkedést, a munkaerőpiacra jutás módját érinti, egyéb tekintetben a magyar munkavállalót ugyanúgy kell kezel-ni, mint bármelyik jelenlegi tagállam állampolgárát. Az EU szabályozásának kiindulópontja e tekintetben az, hogy a munkavállalókat tilos megkülönböztetni, vagyis egy magyar munkavállaló nem kaphat kevesebb fizetést és juttatást (ún. szociális előnyt), mint egy ugyanolyan munkakörben foglalkoztatott tagországi állampolgár.

A munkavállalóknak az EU-nak abban a tagállamában kell adót fizetniük, ahol a munkavégzés történik. A tagállamok közötti kétoldalú megállapodásoktól függően azonban a két tagállam között ingázók (a határmenti régiókban), illetve a több tagállamban munkát végzők igen gyakran a lakóhely szerinti tagállamban fizetik be a személyi jövedelemadót.

Az EU társadalombiztosítási kérdésekre vonatkozó közös szabályai nem egységesítik az egyes tagállamok jogszabályait, csak koordinálják őket, a szociális jogosultságok és az igények könnyebb érvényesítése érdekében. A közösségi szintű szabályok tehát nem a különböző ellátások összegére - meghatározása továbbra is a tagállam hatáskörébe tartozik -, hanem az egyes ellátások (betegségi és anyasági, rokkantsági, öregségi, árvasági és özvegyi, munkahelyi balesetekkel és foglalkozási betegségekkel kapcsolatos, haláleseti, munkanélküli és családi juttatások és ellátások) igénybevételének módjára vonatkoznak. A tb-járulékok befizetése a munkavégzés helye szerinti tagállamban történik az adott tagállam jogszabályainak megfelelően.

Az Európai Unió tagállamai között nem jelentős mértékű a polgárok mobilitása. Egyes felmérések szerint a közel 380 millió lakosú Európai Unióban kb. 5-6 millió ember van, aki nem az állampolgársága szerinti tagállamban él. A munkavállalókra leszűkítve ez a 200 millió fős munkaerőpiacon kb. 3-4 millió munkavállalót jelent, azaz a dolgozók nem több mint 1,5-2%-a vállal más tagállamban munkát.

Amennyiben a munkavállaló három hónapnál tovább kíván a kiválasztott EU-tagországban maradni, akkor tartózkodási engedélyért kell folyamodnia. Ehhez csak a munkaszerződésre van szükség, vagy pedig - vállalkozók esetében - igazolni kell, hogy az általuk üzletszerűen folytatandó tevékenység nem esik nemzeti korlátozás alá. Az engedély megadása lényegében automatikus, általában öt évre szól, amelyet (kérésre) automatikusan meghosszabbítanak.

Nincs szükség tartózkodási engedélyre, ha a munka szezonális jellegű, vagy ha a munkavállaló rendszeresen - legalább hetente - visszatér az állandó lakóhelye szerinti tagországba (például határmenti munkavállalás esetén).

(A tartózkodási engedélyt megtagadhatják attól a kérelmezőtől, aki nem tud a megélhetésére alapot nyújtó feltételeket igazolni, vagy az országban való tartózkodása közrendet, közbiztonságot vagy közegészségügyi szabályokat - a betegségek jogszabályban felsoroltak - veszélyeztethet, illetve olyan foglalkozást - például köztisztviselői - szeretne folytatni, amelyet a tagállami nemzeti jogszabályok szerint csak az adott ország állampolgára tölthet be.)

A velünk együtt csatlakozó országok tekintetében, az alaphelyzet az, hogy kölcsönösen munkavállalási engedély nélkül engedjük be egymás munkavállalóit. Ha egy esetleges nagyobb mértékű beáramlás veszélyeztetné a munkaerőpiacunkat ezen országokból, akkor átmenetileg visszaállíthatjuk a korlátozó szabályokat, vagyis újból bevezethetjük az engedélyezési eljárást.


Milyen esetben tagadhatják meg a tartózkodási engedély kiadását?


Ha valaki munkavállalóként kíván elhelyezkedni egy olyan jelenlegi tagállamban, amelyik él az átmeneti korlátozás lehetőségével, akkor a tartózkodási engedély iránti kérelmet a nemzeti jogszabályok alapján fogja az adott ország illetékes hatósága megítélni. Ha valaki a velünk együtt csatlakozó országok valamelyikében kíván dolgozni, akkor az Unió szabályozása alap-ján gyakorlatilag automatikusan kapja meg a tartózkodási engedélyt. Az automatizmus azt jelenti, hogy a tartózkodási engedély kiadását csak akkor tagadhatják meg a kérelmezőtől, ha az országban való tartózkodása a közrendet, közbiztonságot vagy közegészségügyi szabályokat (a betegségek jogszabályban vannak felsorolva) veszélyezteti, illetve, ha olyan foglalkozást (pl. köztisztviselői) szeretne folytatni, amelyet az egyes tagállamok nemzeti jogszabályai szerint csak az adott ország állampolgára űzhet. Az átmeneti korlátozás az egyéni vállalkozókra és az egyéb önfoglalkoztatókra nem vonatkozik, így ők bármelyik EU-tagállamban (akár a jelenlegi, akár a velünk együtt csatlakozók) kérnek tartózkodási en-gedélyt, azt az előbbiekben vázolt automatizmus szerint kapják meg.

Közbiztonsági/közrendi alapon kizáró ok a kábítószerfüggőség, súlyos elmebetegség, erős zaklatottságban kifejeződő elmezavarodottság, delíriumos, hallucinációkkal járó állapot, al-koholfüggőség, csavargó életmód. A büntetett előélet nem kizáró ok, de a 2 évnél súlyosabb büntetéssel sújtható, illetve súlyos (pl. kábítószercsempészet, gyilkosság, nemi erőszak) bűncselekményekért nyilvántartott személyek beutazása szintén megtagadható.

Közegészségügyi kizáró okok az ENSZ Egészségügyi világszervezete 1951. évi 2. számú nemzetközi egészségügyi szabályzatában felsorolt, és más súlyos fertőző betegségek (himlő, kolera, pestis, sárgaláz, tífusz, tüdő-tuberkulózis, szifilisz stb.).

A csatlakozás időpontjától a magyar állampolgárokat is megilleti a szabad mozgás joga, ám a közösségi jog megengedi ennek korlátozását a tagállamok közbiztonsága, közrendje és a köz-egészségügy védelmében. Ez alapján tehát az adott állam hatóságai a kiutasítási határozat hatálya (a határozatban megszabott idő) alatt megtagadhatják a magyar állampolgár belépésé-nek engedélyezését.

Megváltoztak a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének szabályai. Egyes esetekben - pl. túltartózkodás - a továbbiakban nem lesz elrendelhető magyar állampolgárokkal szemben ilyen korlátozó intézkedés. Ugyanakkor a kiadatási letartóztatás miatt körözés alatt álló, eltűnt, vagy védelmük érdekében biztonságba helyezendő, a titkos megfigyelés vagy célzott ellenőrzés alá vont magyar állampolgárok, továbbá a büntetőeljárások magyar gyanú-sítottjai, tanúi, elítéltjei adatai továbbra is bevihetők és tárolhatók a Schengeni Információs Rendszerben, így beutazásuk korlátozható.

Az a magyar állampolgár, akinek tudomása van arról, hogy valamelyik tagállamban vele szemben korábban beutazási vagy tartózkodási tilalmat, korlátozást rendeltek el, indulása előtt érdeklődjön az adott ország budapesti külképviseletén a beutazás lehetőségeiről. Mindenkinek joga van ugyanis arra, hogy a személyéről a rendszerben nyilvántartott adatok helyességéről meggyőződjön, illetve panaszt tegyen minden olyan esetben, ha úgy ítéli meg, hogy a nyil-vántartott adatok nem helytállóak, vagy a bejegyzés jogalapja megszűnt.


Mi vonatkozik arra a magyar munkavállalóra, aki legálisan dolgozik valamelyik tagállamban?

Az a magyar állampolgár, aki a csatlakozás pillanatában legalább 12 hónapig jogszerű munkavállalóként jelen van egy adott jelenlegi tagállamban (pl. egy éves munkavállalásra feljogo-sító munkavállalási engedéllyel dolgozik), a 12 hónap letelte után az adott tagállamban a továbbiakban szabadon, munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát. Az így szerzett szabad munkavállalási jogával addig élhet, amíg az adott tagállam munkaerőpiacát önként el nem hagyja. Ez a szabad munkavállalási jog megilleti azokat is, akik a csatlakozást követően válnak jogosulttá munkavállalásra egy adott jelenlegi tagállamban, és a munkavállalási engedélyük legalább 12 hónapra szól.

Amennyiben egy magyar állampolgár magyar vagy harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja a csatlakozás pillanatában a 12 hónapos szabály alá eső magyar munkavállalóval együtt valamely jelenlegi tagállamban tartózkodik, úgy a csatlakozást követően közvetlenül lehetősége nyílik szabad munkavállalásra. Amennyiben a családtag csak a csatla-kozást követően tartózkodik a magyar állampolgárral együtt az adott tagállamban, úgy nem azonnal, hanem a Csatlakozási Szerződésben szabályozott feltételek mellett bizonyos idő el-telte után lesz jogosult az engedély nélküli munkavállalásra.

A Csatlakozási Szerződés lehetőséget biztosít Magyarország számára, hogy a magyar munkavállalókkal szemben korlátozásokat fenntartó tagállamok viszonylatában, viszonossági alapon, hasonló intézkedéseket alkalmazzon. Magyarország élni kíván ezzel a jogával.

A magyar szabályozás (amely ma is a munkavállalás engedélyezésének rendszerén alapszik) a tagállamok nemzeti szabályozására ad egyenértékű viszontválaszt. Az egyenértékűség köve-telménye ugyanakkor nem jelent feltétlenül teljes azonosságot, minthogy Magyarországra is érvényes a visszalépés tilalmának szabálya.

2004. május 1-jétől a tagállamokból érkező munkavállalók állampolgárságuk alapján háromféle eljárás alá tartozhatnak:
- a magyar állampolgárok számára munkaerőpiacukat megnyitó jelenlegi, valamint vala-mennyi új tagállam állampolgára munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát Magyaror-szágon;
- a magyar állampolgárok piacra jutását lényegesen javító jelenlegi tagállamok állampolgárai a magyar munkaerőpiac vizsgálata nélkül kapnak munkavállalási engedélyt;
- a további jelenlegi tagállamok állampolgárai a külföldiek magyarországi foglalkoztatására vonatkozó általános szabályok szerint kaphatnak munkavállalási engedélyt.

A velünk együtt csatlakozó országok tekintetében, ha egy esetleges nagyobb mértékű beáramlás veszélyeztetné a munkaerőpiacunkat valamelyik országból, akkor átmenetileg visszaállíthatjuk a korlátozó szabályokat, vagyis újból bevezethetjük az engedélyezési eljárást.

A magyar jogszabályok is tartalmazzák a csatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciáit.
  • 2024.03.21recruiTECH 2024 A recruiTECH elsősorban HR vezetőknek, toborzóknak, toborzási vezetőknek, employer branding specialistáknak és learning & development szakembereknek szól, akik napi szinten küzdenek a toborzási céljaikért a munkaerőpiacon, akik keresik az új megoldásokat, melyek segítségével hatékonyabbá tehetik vállalatuk tevékenységét.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.03.26Műegyetemi Állásbörze A Műegyetemi Állásbörze Budapest legnagyobb és legrangosabb álláskereső rendezvénye. 1995 óta képez hidat a munkaadók és potenciális munkavállalóik között. Rendezvényről rendezvényre több újítással, színesebb programokkal, felméréssel és számos csatornával is találkozhatnak az érdeklődők.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.03.27Átfogó projektmenedzsment képzés IPMA és PMI alapokon Klasszikus projektmenedzsment képzés - átfogó, gyakorlati program, egyéni mentorálással.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.04.04Six Sigma Black Belt képzés 9 napos gyakorlatorientált, intenzív képzési program, amely készségszintre fejleszti a résztvevőket a 6 Sigma ismeretek elsajátításában, alapoktól a Green Belt ismereteken át magas szintű hatékonyságjavító projektek megvalósításáig. info button Részletek ticket button Jegyek