Nem a munkaerőpiac igényeit szolgálja a felsőfokú szakképzés átalakítása

A májusban alakult Magyarországi Szakképzők Egyesülete szerint a kormány koncepciójában érezhető az ésszerűsítés, hiszen csökkentik a felesleges adminisztrációt, egyszerűsítik a vizsgáztatási rendszert, a szakoktatók foglalkoztathatóságát, és a szakképzési hozzájárulás felhasználásával kapcsolatban is több javaslat támogatható, ugyanakkor a tervezetnek van három neuralgikus pontja.

- A finanszírozás terén nagy a bizonytalanság, bár valószínűleg ehhez az is hozzájárul, hogy a köznevelési koncepció egyes elemeit még nem ismerjük. Viszont ennek fényében kérdéses, hogy mi lesz az alapítványi és a magánfenntartású intézmények további sorsa – vetette fel tegnapi sajtótájékoztatóján Kazarján Erzsébet, az egyesület elnöke, kiemelve, hogy az ilyen típusú intézmények a forráshiánnyal küszködő gazdasági és oktatási helyzetben is hatékonyan működtették és működtetik a rendszert.

Az elnök szerint csak akkor lehet a felsőfokú szakképzést magasabb szintre emelni, ha ahhoz előbb a feltételeket megteremtik, ezért először a felsőoktatást kellene rendbe tenni, hogy saját alapfeladatát el tudja látni. A munkaerőpiacnak olyan szakemberekre van szüksége, akik gyakorlati tudással rendelkeznek, ezt a szakképző intézmények több éves tapasztalatuk alapján biztosítják is. – Nem lenne célszerű, ha a felsőfokú szakképzés tartalmi irányítása a felsőoktatáshoz kerülne, mivel ehhez nincs meg se a szakmai, se az oktatói, se a módszertani felkészültsége, és ahelyett, hogy a munkaerőpiacra terelné a fiatalokat, inkább csak egyetemi nulladik évfolyamként szolgálna, és a gyakorlati jellege veszne el – hangsúlyozta Kazarján Erzsébet.

Az egyesület a TISZK rendszer átalakításával sem ért egyet, szerintük nem német és holland modelleket kellene alapul venni, hanem egy magyar modellt kidolgozni. A másik kettő ugyanis különböző üzeneteket közvetít: a holland nem innovatív, hanem a menedzsment szempontú döntéseket részesíti előnyben a humán és a pedagógiai szempontokkal szemben, a holland modell a regionális szervezést, a német a legfejlettebb technológiák alkalmazását, az úgynevezett üzemközi gyakorlatot támogatja.

Kazarján Erzsébet elmondta: az EU-s pályázatok fenntarthatóságának biztosítása miatt nem lenne szabad megszüntetni a térségi integrált szakképző központokat, mert emberi, szakmai, anyagai és pedagógiai áldozatokkal járna. Az egyesület szerint félő, hogy ha eltűnnek a magániskolák és a felsőfokú szakképzés, összeomlik a TISZK-rendszer, ezzel együtt az egész fenntarthatóság, így könnyen lehet, hogy az elkövetkező húsz évben az új szakképzési rendszer legnagyobb problémája éppen a szakképző iskolák hiánya lesz.

Kazarján Erzsébet kérdésünkre válaszolva elmondta, megvalósulhat a Széll Kálmán Tervből tavasszal megismert oktatáspolitikai szándék, hogy a felsőoktatás átalakításának köszönhetően csökken az egyetemi képzésben részt vevők száma, és többen tanulnak majd a szakképzés keretein belül, de ehhez arra van szükség, hogy megmaradjanak a szakképző iskolák.

Mint ismert, a kormány júniusban döntött a szakképzési rendszer átalakításáról. A tervek szerint húsz százalékkal kevesebből működtetnék a szakképzési rendszert: megszüntetnék a szakképző iskolák önállóságát, a térségi integrált szakképző központok számát pedig csökkentenék. Felszámolnák a tanműhelyek egy részét, összevonnának osztályokat, és a tanárok nem egy iskolához, hanem egy integrált képzőközponthoz tartoznának, így több intézményben is taníthatnának. A szakképzésben dolgozó oktatók számát hétezerrel csökkentenék, és a jövőben az sem lenne feltétel, hogy szakmai tárgyakat pedagógus végzettségűek oktassanak.

A koncepció alapelvei között van, hogy az első, államilag elismert szakképesítést az állam 100 százalékos finanszírozással megtéríti; erősödik a gyakorlati képzés az elméleti képzés mellett, de "inkább rovására": a német rendszerű duális, gyakorlatorientált rendszert kell átültetni; a gyakorlati képzésbe belépő hallgatóknak kötelező szintvizsgát írnának elő.