Nő a szegénység, egyre nagyobbak a jövedelmi szakadékok

Az országos minta szerinti legalsó jövedelmi ötödhöz tartozó jövedelemből a leghátrányosabb helyzetű térségekben (LHH) a háztartások 46,7 százaléka él, vagyis: a családok közel fele rendkívüli szegény. Az adatok összehasonlításából látszik, hogy a gyerekes családok lényegesen felülreprezentáltak a leszakadó térségekben. Már a kétgyerekes családoknál is kimutatható a különbség: az LHH-ban 14,3 százalék az arányuk, országosan 9,9. A három és annál több gyereket nevelők viszont több mint kétszer annyian vannak a szegény településeken: az itteni 9,9 százalékkal szemben 4,8 az országos átlag.

A leghátrányosabb helyzetű térségekben a gyerekek 84 százaléka olyan háztartásban él, ahol a befolyó jövedelem a legalsó ötödbe tartozik. Ez a valóságban azt jelenti, hogy egyetlen aktív kereső sincs ezekben a családokban.

A kutatásból az is kiolvasható, hogy az általánosan elterjedt nézettel szemben, miszerint a szegények nem költenek a gyerekeikre, mert elisszák/eljátékgépezik a pénzüket, a szegény családokban a felnőttek nem a gyerekeik rovására, a szűkös forrásokból is inkább rájuk költenek. Az emberek ugyanakkor semmilyen esélyt nem látnak arra, hogy a jövőben változzon a helyzetük.

A szegénységnek van etnikai arca is - a magukat romának vallók 93,2 százaléka kifogyott a pénzéből hó végére (ez a szám nem romáknál 55,6 százalék), harmaduknál nincs vezetékes víz. Nincs eltérés az országos átlagtól a leghátrányosabb helyzetű térségekben azzal kapcsolatban, hogy az emberek zöme a munkájából akar megélni. A családi ellátások közül a családi pótlék a leginkább elfogadott ellátás.

Az országos adatok szerint a megkérdezettek több mint fele, 56 százalékuk igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy kössék-e a segélyt közmunkához. Az LHH-ban élők közt az emberek túlnyomó többsége, vagyis 70 százalék vélekedik úgy, hogy segélyt csak a közmunkát végzőknek fizessenek, vagyis ezt vallja azok egy jelentős része is, aki maga is nyomorban él.

Népszabadság