Oknyomozó riport a Foxconnról: a dolgozók öt százaléka gyerek

Ha másért nem, hát a gyárakban történő öngyilkosságok híreinek köszönhetően eddig is közismert tény volt, hogy a Foxconn üzemeiben embertelen körülmények között dolgoznak a munkások. Most két amerikai oknyomozó, a PRI rádió munkatársa, Mike Daisy, és a New York Times újságírója, Nicholas Kristof a helyszínen járva, első kézből számolt be a tapasztalatairól.


Az éjjel-nappal géppisztolyos őrök által őrzött hatalmas, 20-30 ezer embert befogadó gyártócsarnokokban gépeket alig látni, mindent kézzel szerelnek össze a hihetetlenül olcsón dolgozó munkások. A legtöbb munkás állva dolgozik, napi 12 órát, de amikor fel kell pörgetni a gyártást egy-egy új termék premierje előtt, a műszakok gyakran 14-16 órásra változnak. A beszélgetés tilos, a munka gyakorlatilag megszakítás nélkül folyik, nincs cigiszünet, ebédszünet, mosdóba kijárkálás. A gyártósorokat kamerák figyelik, nem a lopások megelőzésére, hanem hogy kiszűrjék az összeszerelést lelassító gyenge láncszemeket a munkások közül. Aki lassú, az lelassítja a többieket is, ez pedig rövid úton kirúgással jár. Az amerikaiak jártak a dolgozóknak otthont adó munkásszállásokon is: a szobákat négyszer négy méteres betonkockaként írják le, ahol 15 ágy van felhalmozva a falak mellett egészen a plafonig, mint valami polcrendszer.

Az oknyomozók több, 12-14 év közötti munkással is találkoztak, becslésük szerint a dolgozók 5 százalékát tehetik ki a gyerekmunkások. Az új dolgozók felvételekor nem ellenőrzik az életkort, és amikor hivatalos állami ellenőrök érkeznek a gyárba, az erről jó előre informált munkavezetők egyszerűen nem osztják be az akkori műszakba a fiatal, vagy fiatalnak kinéző munkásokat. Az amerikai újságírók szerint a részletekre már-már mániákus módon ügyelő, és mindent sokszorosan ellenőrző Apple-nek tudnia kellene minderről, de egyszerűen szemet hunynak felette, hogy az olcsó kínai munkaerőnek hála magasan tudják tartani az árréseiket és ezzel a profitjukat.

Index