Profit helyett értéket maximalizáljunk!

Ahogy tudjuk, az 1970-es évektől a nagy cégek leginkább a negyedéves profit maximalizálására törekedtek, ami meg is látszik az eredményekben: a néhány válságévet leszámítva folyamatosan növekvő a tendencia és a legutóbbi adatok szerint történelmi csúcspontot ért el. Ennek ára volt, mert a vállalatok egyre kevesebb értéket igyekeztek teremteni a többi érdekeltnek: az alkalmazottaknak, az ügyfeleknek és a társadalomnak. A munkatársaknak fizetett bérek pontosan ellenkező tendenciát mutatnak és történelmi mélyponton vannak. A tőkebefektetések is folyamatosan csökkenek a gazdasági termeléshez viszonyítva, melynek nem az az oka, hogy nem állna rendelkezésre szabad tőke. A sikeres nagyvállalatok nem is nagyon tudnak mit kezdeni a felhalmozódott készpénzállományukkal (lásd Google, Apple, Cisco, stb.).

A cikk szerint a vállalatoknak többet kellene visszaadniuk a munkatársaknak a profit terhére. A Walmart példáját hozza, ahol 1.4 millióan (!) dolgoznak az USÁ-ban. Az átlag munkaerő 25 ezer dollárt keres éves szinten, ami épphogy a szegénységi küszöb feletti életre ad lehetőséget. Ha minden dolgozó 5 ezer dollárral többet kereshetne, az a Walmart 27 milliárd dolláros profitját 20 milliárdra csökkentené - argumentál a szerző. Ugyanez elmondható lenne sok más amerikai nagyvállalatról. Reális és nem maximális profit elérése lenne a cél.

Az amerikai közvélemény (legalább fele) nem túlzottan vevő arra az ötletre, hogy fair módon osszák el a javakat. Kommunistának vagy liberálisnak bélyegzik az ötlet kezdeményezőjét. Pedig a fairség és a megosztás nem politikai kategóriák. A szerző szerint a cégeknek saját érdekük is, hogy többet adjanak vissza a munkatársaknak. Hosszú távon a tisztességesebb bérek lojálisabb munkatársakat eredményeznek, csökkentik a nem kívánt fluktuációt. Ha az amerikai fogyasztóknak több pénz van a kezében, azt nagyrészt környékbeli vagy más hazai cégek forgalmának növelésére költik, ezzel élénkítik a gazdaságot. Végül a gazdaság jobb állapota fejlődési lehetőség minden cégnek.

Herzbergtől már a 60-as évek óta tudjuk, hogy az alapfizetés higiéniás tényező, azaz önmagában nem motivál, de ha méltatlan annak mértéke, akkor elveszi az emberek kedvét. Márpedig ha az átlagos frontline fizetés alig több, mint a szegénységi küszöb, az nemigen számít méltányosnak. Aztán elvárják, hogy lelkesedjenek az emberek a célokért és jó minőségben szolgálják ki az ügyfeleket. És most az USÁ-ról beszélünk.

Persze most sokak fejében megfordulhat a kérdés, hogy mennyire utópisztikus elképzelés, hogy a vállalatvezetők és a tulajdonosok önmérsékletet tanúsítsanak profit tekintetében. Pedig ismerek olyan nemzetközi és magyar céget is, ráadásul közelről, az ügyfélkörömben, ahol reális profitcélokat fogalmaznak meg már ma is, nem a nyereség maximalizálása van a középpontban, és a fizetések is méltányosak.

Cservenyák Tamás
http://www.hrblog.hu/tudatosvezetes