Semmilyen ellátást nem garantálnának a rokkantaknak?

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) közleményében arra kéri a kormánypártok képviselőit, hogy ne szűkítsék a szociális biztonság alanyainak körét, hanem bővítsék ki azt: emeljék be a XIX. cikkbe a fogyatékosság fogalmát és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozás, sem az ellátások tekintetében nem fedi le egymást.

Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése kimondja: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

A tavaly januártól eltörölt rokkantnyugdíj helyébe a táppénzszerű rokkantsági ellátás lépett, amelyet 40 százalékos vagy annál nagyobb mértékű egészségkárosodás esetén lehet megkapni, ami egy tágabb kört érint. Fogyatékosság alapján csupán egy szűkebb csoportnak, a súlyosan fogyatékos embereknek jár egy minimális, hátránykompenzációs támogatás. A megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az Alaptörvény. Bár a módosítást a kormánypártok az indoklás szerint csupán kodifikációs pontosításnak szánják, a két szó kicserélése súlyos jogvesztést eredményezne és végképp kiszolgáltatott helyzetbe hozná mindazokat, akik több évtizednyi munka után, egy súlyos betegség következtében részben vagy egészben elveszítik a munkaképességüket.

Az Alaptörvény módosítására február 8-án nyújtottak be javaslatot a kormánypártok képviselői, ennek részletes vitája a jövő héten várható.