Szemünk világa - Tudnivalók a képernyő előtti munkavégzés munkajogi szabályairól

A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeit megállapító 50/1999. (XI. 3.) EüM rendeletet (a továbbiakban: Rendelet). A Rendelet hatálya azon munkavállalóra terjed ki, aki napi munkaidejéből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ. A Rendelet alapján a napi 4 óra figyelembe vétele nem jelenthet problémát például a teljes munkaidőben foglalkoztatott, a munkakörükbe tartozó feladatok jellege alapján számítógéphez kötött szakmák esetében. A Rendeletnek való megfelelés gondot okozhat például abban az esetben, ha a képernyő mellett más munkavégzési helyek is megjelennek (pl. a könyveléssel, bérszámfejtéssel foglalkozó alkalmazott rendszeresen megbeszéléseken vesz részt, vagy az informatika mellett a papírt is használja). A Rendelet szerinti 4 órát munkanaponként és nem valamely hosszabb időszak átlagában kell számítani.

Mennyi ideig ülhetünk a képernyő előtt?

A Rendelet általános szabályaként a munkáltatónak úgy kell a munkafolyamatokat megszerveznie, hogy – általános szabályként – a folyamatos képernyő előtti munkavégzést

óránként legalább tízperces szünetek szakítsák meg, továbbá

a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg [4. § (1) bek.].

Számoljunk! A munkavállaló például napi 8 órás, tejes munkaidőben dolgozik. Egyfelől minden folyamatos 50 perc után „fel kell, hogy állítsák”, és valamely más, nem képernyő előtti munkavégzésnek minősülő tevékenységet kell, hogy a hatékony munkaszervezés keretében ellásson. Mert a Rendelet szerinti, óránként legalább tízperces szünet nem pihenőidő (mint például az Mt-ben szabályozott munkaközi szünet). Bár kétségtelen, az egyik 50 perc utáni 10 perc elkönyvelhető az Mt. alapján biztosítandó legalább 20 perces munkaközi szünet első feleként. Másfelől, ha a példabeli munkavállalónk egyenlő munkaidő-beosztás szerint dolgozik – figyelemmel az 50 perc utáni minimum 10 perces szünetekre –, egy munkanapon legfeljebb 6 óra 40 percet tölthet a monitor előtt. Így, ha a munkaadó a munkaközi szünetet szükségszerűen a munkaidő megszakításával, és – az Mt. általános szabálya szerint – a munkaidőn kívül biztosítja, 1 óra 20 percnyi, nem képernyő előtti munkavégzésnek tekintendő feladat ellátását kell még a munkavállalóra bízni – ha munkaidejét hatékonyan és jogszerűen kívánják felhasználni.

Összességében e rendelkezés azt is jelenti, hogy a munkáltatónak – az alapvetően számítógéppel ellátható munkakörökben, a példánk szerint, általános napi teljes munkaidőben és egyenlő munkaidő-beosztás szerint dolgozó – munkavállalója számára valamennyi munkanapon munkaidejének legalább 1/6-ában nem képernyő előtti munkavégzéssel ellátható tevékenységet kell találnia. Önöknél betartják ezt a szabályt?

És akik a képernyő mögött maradhatnak

A Rendelet szerint, amennyiben a képernyő előtti munkavégzés 50 perc utáni legalább 10 perces megszakítása

a munkavégzés céljára tekintettel más életét, testi épségét, valamint egyes vagyontárgyak biztonságát veszélyezteti (pl. a biztonsági őr a képernyőn figyeli az őrzött objektumot), vagy

az adott technológia (pl. megszakítás nélküli tevékenység végzéséhez kapcsolódó képernyős munkahely) miatt

nem lehetséges, a munkáltató úgy szervezi meg a munkahelyen a napi munkavégzést, hogy a munkavállalót érő képernyő előtti megterhelés csökkentése érdekében a képernyős munkavégzést rendszeres időszakonként – a munka jellegéhez igazodóan, a veszélyhelyzet kizárásával – szünetekkel szakítsák meg, vagy más tevékenységgel cseréljék fel. A munkavégzés megszakításának egyszeri időtartama ebben az esetben sem lehet kevesebb, mint tíz perc, és a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje nem haladhatja meg a napi munkaidő hetvenöt százalékát [Rendelet 4. § (2) bek.]. Az előbbiekben felsorolt esetekben - szemben az általános szabállyal – a Rendelet megengedi a 10 perce szünetek összevonását.

Összevetve a képernyő előtti munkavégzés tartamára vonatkozó általános és különös szabályt, az utóbbi esetben a munkavállaló rövidebb ideig, munkaideje 3/4-ben dolgozhat számítógép segítségével, miután a Rendelet általános rendelkezése szerinti esetben ez a tartam a munkaidő 5/6-a.

Orvosi vizsgálat és szemüveg

A munkáltató köteles – a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben előírtak figyelembevételével – a foglalkozás-egészségügyi orvosnál (a továbbiakban: orvos) kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatának elvégzését

a képernyős munkakörben történő foglalkoztatás megkezdése előtt,

ezt követően kétévenként, amennyiben olyan látási panasza jelentkezik, amely a képernyős munkával hozható összefüggésbe [Rendelet 5. § (1) bek.].

A munkavállaló az időszakos alkalmassági vizsgálatokon túlmenően köteles a szem- és látásvizsgálaton részt venni. A vizsgálatot az orvos végzi el, és indokolt esetben a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be [Rendelet 5. § (2) bek.]. Minderre kerül sor, ha az orvos megállapítja, hogy a munkavállaló részére a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveg biztosítása szükséges lehet.

A Rendelet alapján, ha szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel A látásvizsgálat és az éleslátást biztosító szemüveg elkészítésének költségeit a munkáltató a munkavállalóval szemben nem érvényesítheti [Rendelet 6-7. §].

Egy kúriai ítélet tényállása szerint a perben nem volt vitás, hogy a munkavállaló napi munkaidejének legalább négy óráját képernyős munkahelyen képernyős eszköz használatával töltötte, ezért a Rendelet szerint a munkáltató a foglalkoztatás-egészségügyi szolgáltatás keretén belül biztosította a képernyős munkakörben dolgozók számára előírt látásvizsgálatot, amelyen a felperes részére egy speciális lencsével ellátott szemüveget írtak fel. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját – a jogszabályok és a szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg. A dolgozó szemüveggel való ellátása természetbeni juttatás helyett olyan módon is történhet, hogy a szemüveget a munkavállaló vásárolja meg, de a munkáltató nevére szóló számlában szereplő szemüveg vételárát vagy annak egy részét a munkáltató megtéríti. A munkáltató megtérítési kötelezettsége az éleslátást biztosító két szemüveglencsére és annak rendeltetésszerű használatát biztosító szemüvegkeretre értendő [Mfv.II.10.310/2010/3].

BaBér

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.