TAJ-kártyánkat féltjük az adatlopástól

A többség bár maga sem bánik elég körültekintően bizalmas adatait tartalmazó irataival, nem bízik maradéktalanul a cégek adatkezelésében sem. Az adatok megosztásának három leggyakoribb oka az ügyintézés (68 százalék), az egészségügyi ellátás igénybevétele (64 százalék) és a munkakeresés/munkavállalás (58 százalék). Ugyanakkor a válaszadók több mint egytizede új emberek megismeréséhez és izgalmas tartalmak eléréséhez is megadja azokat. Utóbbiak esetében az adatok felhasználásának ellenőrzése igen korlátozott, a motiváció azonban, úgy tűnik, felülírja az óvatosságot.

A legkevésbé a nyereményjátékokat hirdető cégekben (77 százalék), a közösségi oldalakban, e-mail szolgáltatókban (71 százalék) és az online regisztrációt igénylő site-okban (68 százalék) bíznak a válaszadók. Az online támadástól félők 81 százaléka a közösségi oldalakon, e-mail szolgáltatókon keresztüli információátadástól tart a leginkább. Meglepő lehet talán, hogy a felmérésben résztvevők az e-mail címüket őrzik a legjobban. A papíralapú dokumentumok közül pedig a TAJ-kártyát.

„Sokszor, sok helyen kérik adatainkat, azonban magunk is felelősek vagyunk azért, hogy ezekkel a lehető legkevésbé lehessen visszaélni. Ügyelnünk kell bizalmas irataink tárolására és miután feleslegessé váltak, a megfelelő iratmegsemmisítésre, legyen szó adóbevallásról, számlalevélről, banki kivonatról vagy akár választási értesítőről. Annak is jó, ha tudatában vagyunk, hogy azok a cégek és intézmények, amelyeknek valamiért átadjuk adatainkat, szintén felelősek azok megfelelő kezeléséért. Ha ezt nem teszik meg, márciustól akár már sérelemdíj fizetésére is kötelezhetőek. Ez azt jelenti, hogy ha bizonyítható, hogy az adatkezelő jogellenesen kezelte az adatainkat vagy az adatbiztonság követelményeit megszegte – például azzal, hogy iratainkat nem megfelelően tárolta –, és ezzel sérülnek személyiségi jogaink, akkor bíróság előtt úgy lehet kártérítést követelni, hogy nem kell bizonyítani, hogy abból összegszerűen meghatározható hátrány származott. Ez nagy könnyebbség, hiszen ilyen esetekben a kár összegszerű meghatározása általában nehéz lenne. A sérelemdíj mértékét a bíróság ilyenkor az eset körülményeire, így különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására tekintettel, egy összegben határozza meg” – világít rá egy új rendelkezésre dr. Halász Bálint ügyvéd, adatvédelmi szakértő.

Egy hulladékgyűjtő telepen tavaly a kutatók 763 kg szelektíven gyűjtött papírhulladékot néztek át, amelyből 173 kg bizalmas jellegű, visszaélésre alkalmat adó irat került elő, amihez bárki hozzáférhetett volna. Ez azt jelenti, hogy a kidobott szemét 23 százaléka, azaz majdnem egynegyede – iratmegsemmisítés híján – az adatlopás veszélyét és jelentős jogi kockázatot is hordoz.

„Csakhogy egy példát említsek, a megsemmisítés nélkül kidobott hulladékok között több száz önéletrajzot találtak a kutatók, amelyek egy fejvadász cég állományából származtak, noha a cég a honlapján is megerősítette, hogy a hozzá beérkező anyagokat gondosan és bizalmasan kezeli. Egy ilyen jellegű, hanyag iratkezelésért a NAIH 100 ezertől 10 millió forintig terjedő bírságot szabhat ki a hatályos jogszabályok értelmében” - teszi hozzá a jogász szakértő.